Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

744 Buliminus. sem ilyen redőknek, a melyekre különben is csak a héj feltörése alkalmával bukkantam rá. Termőhelye: Keleti Tibetben Panto. (26 élő példány). Gróf SZÉCHENYI BÉLA úr tiszteletéje keresztnevéről nevezen: el ezt a fajt. v. MARTENS tanár úr erről a fajról következőket írta nekem : «Ezt a fajt csakugyan kitünteti az a két redő a héj orsóján ; a redők azonban a kifejlődött példányokon kívülről nem láthatók. De minthogy egy-egy orsó-redő a Buliminus (Zebrina) zebra OLIV, és Tournefortianns FÉR. nevű fajokon is található, azért annál kevésbbé sem venném ki a Buliminus genus-ból a leírt fajt, mert habitusában is igen hasonlít a B. zebraAxoz és más nyúlánk fajokhoz». Buliminus (Zebrina?) Anceyi, HILBER; 1883. (IV. tábla, 7. ábra.) Nagy átmérője 5 mm. A száj magassága 5 mm. Kis « 4 mm. « « szélessége 4 mm. Magassága 19 mm. A héj nyúlánk, toronyalakú ; köldöke tölcsérszerű. A héj felülete finoman csíkozott, de az utolsó kanyarulaton durvábbak és szabálytalanabbak e csíkok. Az 5- 6 felső kanyarulat fényes szarú-barna, egyszínű ; az alsók fényesen fehérek gesztenyebarna spirális szalaggal, mely a kanyarulatok közepe fölött vonul végig. Az utolsó kanyarulat alsó oldalán, a gerincz fölött látható még egy keskenyebb gesztenyebarna szalag is. E két szalag között vonul még egy igen rövid szalag, mely a száj szélén kezdődik és a kanyarulatnak csak 1/

5-ét futja be. A kanyarulatok száma 11 ; közülök az utolsó végén nagyon kevéssé felemelkedik és ott, a hol a köldökbe hirtelenül behajlik, legömbölyített geriticzet visel, mely a köldököt félkörben körülveszi. A varratok elég mélyek ; a héj szája hosszúkás ovális; a peristom fehér, egész terjedelmében hátrafektetett, de nem visszahajló. A sinuluson merőleges árok látszik. A callus, mely különben elég vékony, az árok közelében gömbszerűen és alsó végén léczszerüen vastagodik meg. Hogy az orsón, a héj belsejében, vannak-e redők, azt nem tudom ; mert csak két kinőtt példányom van, azok közül egyet sem akarok feltörni. Termőhelye: Keleti Tibetben, Panto. (3 élő példány). A példányok egyikéből csak a b felső kanyarulat van meg. Egy másik példány peristomja megsérült, de részben újra képződött. A harmadik példány héja ép, de ezen ismét a színezés mosódott el. Ezt az utóbbit rajzoltam le. Ezt a fajt is elküldöttem v. MARTENS tanár úrnak, kinek szives válasza következőképen hangzik : «Az előbb említett fajnak (B. Belae) kétségkívül legközelebbi rokona. Sajátságos széles köldöke nagyon emlékeztet a délamerikai Ataxus-fajokra (Bulimus infundibulum PER. és perspectivus PFR.); de nagyon merész és némileg fölszintes eljárás lenne, ha az állat belső részének és rágó készülékének megvizgálása nélkül, azokhoz sorolnók ; különben az alakja sem vág össze azokkal.» Buliminus Anceyi és B. Belae sajátságos köldöküknél fogva, nem oszthatók be kellően a Zebrina csoportba. Buliminus Széchenyii köldökét tekintve inkább a Zebrina csoportbeliekre vall, ellenben alakjában igen hasonlít B. Belae-hez. Lehetséges, hogy idővel, ha már több rokon fajt ismerni fogunk, ezek kedveért új subgenust fogunk felállítani. Buliminus (Cliondrula) Siehoénsis, HILBER; 1883. tábla, 8- ábra.) Nagy átmérője 7 mm. A száj magassága 6 mm. Kis « 6 mm. « « szélessége 5 mm. Magassága 15 mm.