Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

Alaktan. 77 használatos, pl. pcrum — pér (nagy), siru-m, sír vagy silT (.siTT piczi), pasum = passei vagy /TM (zöld), karu-m — kár (fekete). Jegyzet A tam. /nss;/ (zöld), pasiya-ból való összevonódásához hasonló a magyar hosszú pro hosziju. KÉPZÉS. 1. Az -iya, -ya végzet mellékneveket képez névszókból, pl. oli-ya (fényes, szép, cf. hölgy és hold), arlag-iya (szép, arlagu szépség), aVav-iya (erényes, aram erény), malei-ya (hegyi, malei), níl-iya (nyúl-ánk, nil nyúltság, nílu- nyúlik), nunn-iya (finom, vékony, nun id. vagy parány) stb. 2. Az m egy hosszú vagy két rövid szótagú névszókból képez mellékneveket, pl. pú-m* (virághoz tartozó), pű-n (m) dárl (virágszár), má-m harlam (mangofagyümölcs, má), méy-m kurlal (bambu-kürt, méy bambu), vasu-m darei (gazdag föld, vasú gazdagság) stb. 3. Az ám (ágiim lévő, váló participium összevont alakja) szintén névszókból képez mellékneveket, pl. műll-án (m) gattari (tüskés patlidsán, múl tüske, fulánk). Az an, yam képző szintén az előbbi rövidületének vehető, pl. arug-an bulin (agrostis-fű, arugu), Yuli-y-am (tamarindhoz tartozó) stb. 4. Sok du, Tu, su végű névszó melléknévvé válik az eddigi nyelvtanírók szerint e végzetnek ttu, YTu (TTu) és ssu (cu)- ra keményedése által, így : ká du (erdő), kát tu (erdei, vad), maiadu (meddőség), malatiu (meddő), 1'randit (kettő), irattu (kettős, réteges), kinaYu (kiit), kinaYYu (kuti), nansu (méreg), 1 lassú (mérges) stb. Több névszónál ilyen esetben az u helyett ei áll, pl. áttei (esztendő, ándu esztendő), oYYei és oYYu, oTTci egyes, onYu egy), iYYei (mai, inYu ma) stb. Jegyzet. Nézetem szerint ezen keményedés a mongol tu, tax (cf. japáni génit, adject, tu, tsu Magy. az, ez (as, es, os, ös), melléknévképzőhöz hasonló tu, tei képzőnek visszafelé történt áthasonulásából volna megfejthető, a mint már a névszóképzésnél is említettük. Azután a helyhatározókból attu, atti, attiya, atteya képez mellékneveket, a mely képző az előbbi tu, tei létezését látszik igazolni, pl. eiigu (hol ?), engatteya (hová való, honnan való), ing-atteya (idevaló), ang-atteya (odavaló), kirlakk-atti (keleti), merk-attu (nyugati), tcl'k-atti (déli), vadakk-atti (éjszaki) stb. 5. Az am** végzetű névszókból az m elhagyásával////, tta képző által lesz melléknév, pl. kana-ttu, kana-tta (súlyos, kanam súly), palattu, palatta (erős, palam erő), kulattu vagy kulatta-m (tóhoz tartozó, kulam tó, t. t. kill, mong. ghol), áYYu v. áYYa-m (folyóhoz tartozó : áYu) stb. 6. Sok m végzetű névszóból az m elhagyásával lesz, pl. pana-m (pénz), pana-ppai (pénzes vagy pénz-erszény). 7. Az in szintén névszókból képez mellékneveket, pl. malei-y-in (hegy-i), i-nnál-in (e nap-i). Jegyzet. Az in szócskát láttuk már a genitivusnál és az irodalmi locativusnál. Nézetem szerint mind a három in egy és eredetileg hely-t jelentő névutó (postpositio, magyar an, en, on, ön) volt, mert a malei-y-in képzetnek «hegy-en, hegy-i, hegyhez tartozó» jelentése mind a «.hegy-en* való jelentésre vihető vissza. * Ezen melléknévképző mása az osztják an (ang), en, on, pl. púm-an (füves). Jegyzet. Az am végű névszóknak obliquus esete, vagyis a ragozási alap és a melléknévi alak egy. A tta melléknévképző tkp. a később látandó igésített névszók participiumja. Jegyzet. A tamulnak azon eljárásával, mely szerint az «.am» végű szókhoz közvetlen sem ragokat nem ad, sem nem képez belőtök, némileg hasonló a magyar nyelvben azon népies használat, melynél fogva sok -am, -em végű névszóhoz előbb at, et s csak azután járul az os, es képző, pl. kényelm-et-es, alkuim at-os stb., kényelem, alkalom. Ha az at, et a szóhoz tartozik, miért nem jelentkezik a ragozásnál is ?