Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

758 Helix. Helix subsimilis, DESHAYES. (II. tábla, i. és 2. ábra.) Nagy átmérője 2S l/ 2 mm. Magassága 12 mm. Kis « 22 J/ 2 mm. 1873. Hclix subsimilis DESH. DESHAYES, NOUV. Arch, du Mus. Bull. IX. p. 10.; pl. 2. fig. 28- 29. 1876. « « « PFEIFFER, Mon. Hei. VII. p. 455. 1881. « « « PFEIFFER-CLESSIN, Nomencl. Hel. p. 140. (Sectio Plectotropis.) 1882. « « « HEUDE, Note Moll. terr. p. 22. pl. XX. fig. 18. A héj balra kanyarodik, lenyomott; felül sárgásbarna, sötétbarna négyszegletes fol­tokkal; alul fehér, világos szürkés-kék vonalakkal; gerinczén finom fehér s ez alatt széles barna szalagja van. A héj köldöke tág és mély. A sculptura sávjai szabályosak, sürűek, kiemelkedők; ezeken kívül vannak az utolsó kanyarulat második felében spirális barázdák is. A spira domború, az egyes kanyarulatok kissé domborúak, a csúcs kiálló. A kanyaru­latok száma 7 ; ezek élesen gerinczesek. A héj szája ovális, nem nyúlik lefelé ; a peristom csak alig hajlik vissza, éles, belül — nem a szélén — igen gyengéd ajaka van. Ez az ajak a fiatal példányokon még feltűnőbb, mint a nagyokon. Termőhelyei: Sze-csuen tartományban, a Kuan-juön-szhien-tői északra eső völgy­szorosban. Elő alak. 53 példányt gyűjtött LÓCZY falakon és sziklákon. Keleti Tibetben Mu­pin vidéke. (DESHAYES.) Csing-tu-fu körül és Csnng-king folyó felső völgyében. (HEUDE.) Rokonsága: DESHAYES és az ő nyomán HEUDE ismertetik a különbségeket és meg­egyezéseket, melyek a leírt faj és a H. Christinae AD. között vannak. En pedig arra a nagy hasonlatosságra figyelmeztetek, melyet a dalmátiai H. acics PARTSCH nevű fajon felismerhetünk. Utóbbi csak abban tér el H. subsimilis-tő\, hogy jóval nagyobb, foltjai nincsenek és jobbra kanyarodik. Subgenus: Összehasonlítva a H acies-szel, PFEIFFER és CLESSIN nézetével ellentét­ben kiviláglik, hogy a H. subsimilis valószínűleg a Zonites subgenushoz tartozik ; az állat vizsgálata dönthetné meg a kétséget. A héjaknak analog voltát igazolni látszik a Zonites fajok egyebütt való elterjedése (földi csigák). Helix Buddháé, HII.BER ; 1882. (II. tábla, 3. és 4. ábra.) Nagy átmérője 21 111111. Magassága 11 mm. Kis « 18 mm. Egy rendkívüli nagy példány méretei: Nagy átmérője 26 mm. Magassága 13 mm. Kis « 21 mm. A héj lapos, köldöke elég mély és tágas. Alapszíne barnás ; a kékes és fehér sugár­irányú vonalakat két barna szalag szeli keresztül. A kiemelkedő növedék-vonalokon és ezek között finom, sűrű spirális barázdák láthatók az utolsó kanyarulaton. A spira igen ala­csony; csúcsa domború és világos barna. Az elég lapos kanyarulatok száma 6 ; a varrat mély. Az utolsó kanyarulat kissé le van húzva és felül csak alig, alul pedig nagyon dom­ború. Az éles gerincz a héj száján majdnem teljesen eltűnik; a héj szája elliptikus, ferde; a peristom kifelé hajlik és fehéres. A callus igen vékony. Termőhelyei: Kan-szu tartományban, a Hoang-ho völgyében, Lancsou-fu, löszből álló folyó terraszokon. (28 élő péld.) Keleti Tibet-hen Jarkalo, 2 élő fiatal példány, me­lyek az előbbi termőhely példányaihoz hasonlítanak. Rokonsága: A leírt fajhoz legközelebb áll a Hclix Constantiae AD.,* mely nézetem * Proc. Zool Soc. 1870. p. 378.

Next

/
Thumbnails
Contents