Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2
MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - KOELBEL KÁROLY (fordította dr. LENDL ADOLF): Rákok
7 16 Rákok. Az ollós lábak háromoldalú meropoditja jóval túlhaladja végével az extraorbitalfogat ; szélei finoman íogacsoltak ; épen úgy belső mint külső oldalán van egy-egy tojásdad élesen határolt mező, az úgynevezett «tympanum». A külső oldalon levő tympanumfél olyan hosszú mint maga a meropodit ; a belső oldalon levő valamivel rövidebb, de szélesebb és köröskörül szőrök veszik körül. A carpopodit még egyszer olyan hosszú mint széles, oldalszélei finoman íogacsoltak, felső oldalán hosszú kidagadás látható. Az előttem fekvő hímek közül kettőnek ollója egyforma, a harmadiknál pedig a jobboldali olló valamivel nagyobb mint a baloldali. Az összenyomott palma hossza körülbelül még egyszer akkora mint legnagyobb szélessége. A felső széle igen éles ; jó kézi nagyítóval látjuk, hogy ezen él szegélye igen finoman fogacsolt és hogy a palma oldalfelületei szemcsézettek ; e szemcsék helyenkint rövid sorokba rendeződnek, sőt hálószerű mintát képeznek. A palma külső felületén, közel az alsó széléhez emelkedik ki léczszerüen egy az indexre átmenő vonal, mely finoman szemcsés. Az ujj, mely nagyon szétnyíló, rövidebb mint a palma, nagyon görbül befelé és végén kanálszerűén kivájt. Az ollók kinyújtva, ízületeik alkotásánál fogva nagyon szokatlan helyzetbe jönnek, t. i. a palma azon oldala, mely a behúzott ollón kívül van, most belül fekszik és az előbb belső oldal kifelé fordul, mimellett az index a dactylus fölé jut. Az összes járólábak meropoditja határozott szélű tympanum-mal bir úgy mellső mint hátsó oldalán. Ezen lábak ízei egyenkint álló hosszú szőröket viselnek. A dactylopoditok rövidebbek mint a propoditok. A potroh nagyon hasonlít a Scopimera globosa-éhoz. Az első (basal) potroh szelvény trapez-alakú és valamivel szélesebb mint a sternum fele az utolsó lábak között. E szelvény hátsó széle szélesebb mint a mellső. A második majdnem épen olyan rövid szelvény, keskenyebb mint ez előbbi. A harmadik szelvény valamivel hosszabb mint az első és második együttvéve, szélesebb mint a második, de nem egészen olyan széles mint az első. A negyedik a harmadik hosszúságával bir ; mellső széle előre nyúlik, convex. Az ötödik szelvény alapja feltűnően keskenyebb; hátrafelé még keskenyebb ; hosszabb mint a negyedik szelvény. Az utolsó előtti szelvény még valamivel hosszabb, oldalszélei kissé homorúan hajlítottak. Az utolsó szelvény három oldalú, de végén szélesen lekerekített. Méretek: A fejtor szélessége az extraorbital-fogak között mérve = 8 mm.; az epibranchial-fogak között majdnem = 8" i mm. ; a fejtor hossza = 5" i mm.; az ollók hossza, beleértve az ujjakat is = 8'8 mm. Macroph thalni us erato DE MAN. (I. tábla, 13. és 14. ábra.) Macrophthalmus Erato DE MAN, Journal Linneau Soc. Zool., vol. XXII., 1888. p. 144, pl. VIII, figs. 12- 14. Ezen fajt eddig csak a Mergui szigetekről ismerték ; Lóczv LAJOS tanár talált egy hímet Hong-kong közelében. A hátpaizs hosszúsága úgy viszonylik szélességéhez mint 1 : 14. Ezen faj tehát — minthogy szemeinek nyelei is rövidebbek mint a szemek gödrei — MILNE EDWARDS szerint (Annales des Scienc. nat. t. XVIII. p. 158.) a Macrophthalmus genus B csoportjába tartozik. Az ezen csoportba tartozó összes fajoktól azonban különbözik annyiban, amennyiben a carpal-ízhez közel álló tövist visel az olló belső oldalán és amennyiben infraorbitalszéle sajátságosan három szakaszra van osztva. Ezek közül a median szakasz 8 tompa fogacsot visel, melyek külsői durvábbak mint a belsők ; a középső szakaszon csak egy lefelé irányuló fog van, mely egyenlőtlen oldalú, lekerekített hegyű és felső oldalán kissé kivájt ; e fog hosszabbik fele elér azon apróbb fogig, mely az infraorbital-szél legvégén áll. Mindezen sajátságokban, valamint minden más lényeges jegyben megegyezik a Hong-kongból való hím a Mergui szigettkről származó egyénekkel ; csak egyes, kevésbbé fontos saját-
