Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - KOELBEL KÁROLY (fordította dr. LENDL ADOLF): Rákok

Rákok. 717 ságokban mutat csekély eltérést, ami valószínűleg korkülönbségre vagy localis variálásra vezethető vissza. E hím hátpaizsának cardiacal-regioja is szemcsézett, habár nem oly sűrűn mint más helyeken — ebben eltér a Mergui szigetekről ismeretes egyénektől. Csupán csak a mesogastrical-mező középső része nem szemcsés, de a felületen is észrevehetünk finom pontozást, ha jó kézi nagyítóval nézzük. A hátfelület szemcséi között látni itt-ott gyéren elszórt nagyobb pontokat is. Az epigastrical-lebenyek (Epigastrical Lappen) a homlok tövén két íves, határozottan szemcsés lécz által vannak meghatárolva. Azonkívül fogakkal és fogacsokkal bír az oldalszél, kezdve a harmadik fogtól majdnem egészen a hátsó szélig. Végül megemlítendő még, hogy a járólábak czombízeinek két alsó széle egész hosszában, vagy közel egész hosszában fogacsolt, a mit azonban jó kézi nagyítóval láthatunk csak. Méretek : A hátpaizs hosszúsága = 9*5 mm. ; szélessége az extraorbital-fogak között = 13 mm. és a lateral-fogak között-- 13*3 mm. ; a homlok szélessége a szemek nyelei között majdnem 3 mm.; a palma hosszúsága alsó szélén mérve —6*4 mm. ; és magassága 4"6 mm. ; a mozdíthatlan ujj hosszúsága — 3"2 mm. Gelasimus lactens DE HAAN. Gelasimus lactens DE HAAN, Fauna Japonica, Crust. 1835. p. 54., tab. XV. 5Gelasimus lactens KINGSLEY, Proceed. Acad. Nat. Scienc. of Philadelphia, 1880, p. 149. pl. X, fig. 28. Egynehány Hong-kong közelében gyűjtött hím nagy ollója megfelel a DE HAAN és KINGSLEY közölte rajzoknak ; csak az index végén levő kivájás nagyobb. Más hímek ismét a MILNE EDWARDS rajzaihoz hasonlók (Annál, des Scienc. nat. t. XVIII. pl. 4, fig. 16), amennyiben ollóik jellemző alakjukat megtartják ugyan, de belső szélükön egy-egy olyan fogat is viselnek, mely jóval nagyobb a többinél és a mozgatható ujj ezen foga feltűnően előbbre fekszik, mint az index e nagy foga. HILGENDORF a Gelasimus annulipcs M. Enw. nevű fajnál ugyanazt találta, t. i. hogy e nagy fogak majd hiányzanak, majd pedig megvannak. Az olló belső felülete olyan mint a Gelasimus annulipes-é ; alul szemcsés taraja van, mely ferdén az alsó szélig elnyúlik ; azonkívül mellső szélén van két íves szemcse-sora, melyek közül a mellső gyakran kevésbbé észrevehető. A supraorbital-szél egyszerű, nem osztott ; ezáltal, továbbá a homlok mellett mélyebb kivájása által, azonkívül a fej tor csekélyebb fokú keskenyedése hátrafelé és az indexcsúcs sajátságos alakja által eléggé különbözik e faj a Gelasimus annulipcs M. EüWARDS-tól. Gelasimus vocans H. MILNE EDWARDS. Gelasimus vocans H. MILNE EDWARDS, Annál, des Scienc. nat. ZOOL., t. XVIII, 1852. p. 145. pl. 3. fig. 4. Gelasimus vocans DE MAN, Archiv f. Naturg. 53. Jahrg. I. Bd., 1887, p. 352. Hong-kong-ból való igen számos egyént vizsgáltam meg és azt tapasztaltam, bogy a hímek nagy ollós lábai alakjukra nézve sokféleképen térnek el. Az index belső szélén, alsó részén, rendszerint mélyen benyomuló köralakú bevájást mutat, melynek átmérője körülbelül az egész ujj fele- vagy harmad-hosszával felér. Ezen széle középrésze vagy egyenes, vagy némileg homorú ; végrésze pedig szöget képez az előbbivel és ferdén hajlik az alsó széléhez. Némelyik hímnél azonban a basalis köralakú kivájás sekélyebb és kiszögelés nélkül áthajlik előbb kissé kidomborodva, azután kissé homorúan az index végébe ; ez által az index nem tartja meg typikus alakját. A palma és