Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2
MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - KOELBEL KÁROLY (fordította dr. LENDL ADOLF): Rákok
Rákok. Két hím Hong-kong-ból ; a nagyobbik hálpaizsa 5-5 mm. hosszú és a hát szélessége a két oldalszéle között közel a hátsó széléhez mérve 8 mm. Nézetem szerint e két példány nevezett fajhoz tartozik, melylyel Scopimera tuberQulata STIMPSON valószínűleg azonos. DE HAAN azt mondja : «Thorax supra convexus, membranaceus» és én azt találom, hogy a gömbszerűen kidomborodó hát középrészei valóban hártyaszerűek ; de a gastrical-regio szétszórtan szemcsézett, a mit ugyan csak a kézi nagyító segítségével láthatunk. Azonban szabad szemmel is vehetjük észre a hátoldal lateral-tájain levő szemcséket, melyek egynéhánya — mint a pterygosomial-mezők és a subbranchial-tájak szemcséi — rövid szőröket is viselnek. Alkalmam volt számos példányt az összehasonlítások körébe vonni ; ezek hátpaizsának hosszúsága 37 és 8 mm. között változott ; Japan több helyéről és Csi-fu-ból származtak. Ezen összehasonlításokból megtudtam azt, hogy a fiatal egyének gastrical-regiója sima vagy alig és igen finoman szemcsézett, a cardicalregio pedig mindig sima, szemcsézés nélkül ; nagyobb egyéneknél azonban a hátoldal ez a két median tája is szabad szemmel észrevehetően szemcsézett, épen ügy mint az oldalsó régiók. A hátoldal szemcséi helyenkint kimagasló dudorokon csoportosulnak össze. Az oldalszélek — melyeket DE HAAN e faj leírásában nem említ — rövid szőrösek és szétterjednek, úgy hogy a hát hátul sokkal szélesebb, mint az extraorbital-fogak között. Mindegyik oldal széle, kissé behajlik az extraorbital-fog mögött és felül és alul kiséri egészen közel hozzá egy-egy barázda. Az alsó barázda mélyebb, szélesebb és határozottabb szélű, mint a felső ; folytatása egy keskenyebb barázda, mely körülfogja a számos fogacscsal ellátott infraorbital-szélt. A megvizsgált egyének rágó-lábai (Kieferfüsse), torlábai és potroha megegyeznek a Fauna Japonica-ban található leírásokkal és rajzokkal. Dioxippe ceratopliora sp. n. CepJialothorax nonnihil crassus, snpra bases pedum ambulatoriorum paalo dilatatus , dor so vix convexo , inacqnli , aliqnanto latiorc quam longiore , singulis sulci's iuxta margines laterales excavato. Frons quintam fere partem latitudinis dorsi lata. Margines laterales ciliati ) bidentati , post denies epibranchiales introrsus sinuati. Oculorum pcdunculi ultra oculos in singulos processus penicillatus excludes. Margines infraorbitales prominentes et bipartiti. Antennae interiores transversae. Maxillipedum internorum ischium linea pilifera obliquaque or na tum. margine anteriore transverso et cum margine intemore unguium dentiformem efficicnte ; merus ischio vix longior , subtrigonus , bis sulcatus ; exognathi scapus flagello instruetus. Chelipedes extensi manibus inversis , indieibus supra daetylos sitis ; digiti instarcochlearis excavati. Chelipedum brachia et pedum ambulatorium femora tympanis praedita. Abdomen maris simile abdomini Scopinicrae glohosae. Dioxippe ceratopliora sp. n. (I. tábla, 8—12. ábra.j Hong-kong-ból hozott LÓCZY LAJOS tanár három hímet, melyek Scopimera, Dotilla és Dioxippe pusilla nevüekkel megegyeznek abban, hogy torlábaik meropodit-ján megvan az úgynevezett «tympana». De különböznek a Scopimera és Dotilla-íé\ékt6\ ismét abban, hogy homlokuk más formájú és sokkal szélesebb, hogy belső csápjaik — mint a Macrophthalmus- és Cleistostoma dilatatum-wiX — harántirányúak, végre abban is, hogy külső rágó lábaik (Maxillarfüsse) más alkotásúak, mert exopodit-jukon viselnek jól fejlett flagellum-ot, ischiopodit és meropodit nevű ízeik pedig hosszúságra nézve alig különböznek egymástól. Ezzel szemben igen nagy ezen új faj megegyezése a DE MAN-féle Dioxippe genus-sal (Journal Linneau Society, vol. XXII. p. 137), s ez mutatkozik a külső rágólábak (Kieferfüsse) alakjában, a homlok továbbá az előrenyúló infraorbital-szél és a lapos
