Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - ELSŐ RÉSZ. Hangtan

24 Első rész. Ép így a tamul pannu (vogul pan, pen magyar -van, -ven, hat-van, het-vcn, tör. on, en, an, tíz, 10) egyik «-jének elejtése által pán alakot nyer. A magyar nyelvben vesz- ige és vész névszó. 3. Az önhangzónyújtás előáll önhangzó elesése folytán, pl. ór-(egy, pro one), ír (két, pro ini), ár (érő, értékes, aru- értékes lenni), kár (fekete, kani- ég, feketűl, cf. kor-oni), per (nagy, peru- nagy lenni). Nézetem szerint igen sok egytagú szó nyúlt hangzója a tamulban épen úgy, mint a magyarban nem mássalhangzó elesése folytán összevont két rövid önhangzóból való, hanem csupán valamely rövid kihangzó elesése folytán áll elő, a beszéd szervének több idő jutván az egy szótag nyújtására. Az önhangzó nyújtásának különös esete fordul elő a telenguban, a hol a háromtagú szó kezdő önhangzója a második önhangzó után vetődve, azzal egy hosszúba olvad így : a-varn ='v-a-aru— váru (azok), i-varu = Ja-iru — víru (ezek), ad-ini (azt) — di-ani = dá-ni; id-ini (ezt) ='di-ini — dini; oralu (tam. uralu = oralu, mong. őr mozsár) = Wa-o-lu = rőlu. Ilyenféle nyújtás a mongol nép nyelvében észlelhető, a hol toghori(tekereg) igéből tóir- és dagliari- (áthalad, múl) -ból dáir-, déir- lesz. Jegyzet. Vájjon a magyar «tár (tár)» ige a tamul Ura-, tora- igével szemben nem tia-r-féle átvetésből kapta-e hosszú önhangzóját, vagy talán azt egytaguságának köszöni ? Az önhangzó rövidülésének helye van, mint már a föntebbiekből kivehetni, akkor, midőn a szó terjedelme akár önhangzó, akár mássalhangzó tekintetében gyarapodik, pl. tamul nán vagy eredetibb alakban án (én, mong. ina-du = }nadii) ragozásánál en-re rövidül így: en-a-du (eny-é-m táp. en-é-az), en-a-kku (en-nek-em = nek-em), en-n-ei (en-g-em cf. mong. '7iama-igi), áru (6), aru-bán (hat-van), érlu (hét), erlu-bán (het-ven). Ezen változásnak természetes oka az, hogy a beszédszerv a nominativusbeli vagy független álló szónak kiejtésénél több idővel rendelkezik, tehát nyújthat, míg ragozás vagy összetételnél több teendője lévén az előbbiekről az utóbbiakra kell sietnie. Alig szükség említeni is, hogy az összhangzók ezen mennyiségi változásai a magyar nyelvben is meg vannak s hasonló okból származtathatók. Érdekes, hogy a Tamul-féle nyelvekben is az önhangzó nyújtása és a mássalhangzó kettőzése egymást pótolja s épen ezért egymást kerülni látszanak pl. míg a tamul az emphatikus természetű a (a, az), i (e, i, ez) mutató névmásokat nem nyújtja, hanem kettőzi a következő szókezdő mássalhangzóját, vagy a hangréspótló v-t, addig a kannada és malayálam nyújtja a névmásokat így : Tam. a-ppálé (a-ffelé), i-ppéxl-é (e-ffelé), a-vv-úr ya' vár, vagy város), i-vv-iir (,e

l vár), kann, á betta (,a' bérez), í betta (,e* bérez); Tam. ál-ón — all-ón (hold, tkp. éjjelező). A tamul emphatikus kiejtésre példa nyelvünkben a rendes népejtés és a régies «.a-nnéphez, a-bbor» a kannada ejtésre pedig a zemplénies nyújtott «á-tól, é-re», és a göcseji 6-ra (arra), ő-re (erre). Az önhangzók minőségi változása kétféle: hangrend követelte és a gyök több alaKuságából következő változás. A hangrend követeli, hogy tii'a-, tora-nak, vídu, vúdu-mk és kudei- (kotor-) kodéi-nak ejtessék stb. Ilyen hangrend miatt történő változás a telenguban az ilyenféle: katti (kés), katti-ki (késnek), de kattu-lu (kések) és kattu-lu-ku (késeknek) stb. A gyökök többalakuságából folyó, önhangzói váltakozásokra példák. aga-du (hauteur, lieu élévé; magasság), ákkam (élevatión, hauteur, acroissement), úkkam (id. iikku- monter, s'élever etc. hág), ákkam (id. óngu-, s'élever, croitre, pousser comme un arbre), ekku- (monter, se tenir sur la pointe des pieds; ág-as-kod-ik), chgu- (monter, elever; rendre petit, fin, delicat, hegy-ez),