Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

HARMADIK SZAKASZ A geologiai megfigyelések leírása és eredmé-nyei Lóczy Lajostól - ELSŐ RÉSZ. Geologiai megfigyelések Közép-Khina tengerparti részén, Kiang - szhi tartományban és a Hau-kiang alsó folyásán

II. A Jang-cze-kiang deltájának physikai geographiája. 337 Ezért részemről, a természeti viszonyok mai jelenségei után ítélve, nem találok lehetetlenséget abban, hogy a Jang-cze már Jü korában egyik ágát a Tai-hu tóba nyújtva, miután ez abból kilépett, ismét két ágra oszlott és a deltán Jang-csou tartományban az északi főággal mint a Hármas-Kiang érte el a tengert. Kevés fáradsággal járna az első problémát megfejteni, vagyis azt eldönteni : vájjon Richthofen ama véleménye fejezi-e ki a valóságot, hogy a Kiang elágazása Vu-hu-nál volt ; avagy bebizonyítani, hogy a tung-pa-i hajócsúsztatók a Kiang-szu—Ngan-huéi vízválasztón fekszenek-e és a talaj olyan számbavehetö emelkedésén foglalnak-e helyet, mely ama völgyelés helyén az újabbkori alluviális feltöltést geologiai természetével kizárja. Nehezebbnek tetszik annak kiderítése, vájjon a Jü-kung Déli-Kiang-ja a Csin mocsarakból kiömlő ágnak egy újabb megoszlása volt-e, avagy a Csien-tang-kiang-ban, Cse-kiang tartomány főfolyójában kell-e azt látnunk. Biztosabbak az adatok a delta hydrographiájának későbbi állapotáról. A Csou dinastia alatt mintegy 5—6 századdal Kr. sz. előtt Kiu-kiu vala a Tai-hu neve, kívüle még öt tó (Vu-hu) terült el a síkságon, melyek az öntöző csatornák víztartóiul szolgáltak ; a Cson-li könyvben is még szó van a Három-Kiang-ról.

1 A Kr. sz. előtti 4-ik században Szung-kiang volt a Tai-hu egyik mesterséges kifolyása. A Kr. sz. utáni idő első századaiban pedig a tó akkori főkifolyásából, a Vu-zung folyóból mintegy 36 km.-nyire a tótól két folyó vált ki ; egyikük, a Liu-kiang, észak kelet felé tartott és körülbelől 36 km.-nyire északra a Vu-zung torkolatától szakadt a tengerbe, a másik folyó, a Kusui vagy Tung-Kiang, délnek folyt és az arab hajósoktól sűrűn látogatott Kan-fu kikötőnél jutott a hang-csou-i öbölbe.

2 E történeti följegyzésekből azt kell következtetnünk, hogy mindaddig, míg a Jangcze-kiang deltája korlátlan hatalmában volt a természeti erőknek, a delta peremén a Jangcze melléktorkolatai ismételve megváltoztatták helyöket. E torokváltozások okai a torokgátak (bar) keletkezésében, a Khinai-tenger partmelléki áramlásában 3 és az iszapos folyóvíznek Guppy által a tengerben észlelt déli haladásában keresendők. Az a behatás, melyet a Fritsche által leírt hideg északi tengeráramlás a khinai partokon a Jan-cze beömlő víztömege gyakorol, mindenek előtt abban a jelenségben nyilvánül, melyet Guppy figyelt meg ; t. i. hogy az iszapos és kisebb sűrűségű folyóvíz a partmelléki áramlattal délfelé folyik és általa a partokhoz szoríttatik. A legnagyobb iszaplerakodás tehát szükségképen a delta szélein és a hang-csou-i öbölben történik, ezért az egykori kisebb deltaágak torkolataiban a zátonyképződés könnyen fokozódhatott annyira, hogy egyik-másik torkolat betömődött, mialatt az árapály hullámai másutt nyitottak a deltaágnak új nyílást a tengerbe. A déli áramlás hatása magán a főfolyón is meglátszik ; Csönn-kiang-fu-nál, hol a folyó igazi deltájára lép, folyása irányát ápszögben változtatja, EK-iből DK-ibe. Ama bizoa Hoang-pu az említett összekötő csatornán, mely most Sanghai kikötőjéül szolgál, a Vu-zung medrének vette útját és ennek torkolatában éri el azóta a tengert. Midőn KUBLAI-KHAN 1284-ben Sanghait hszien ranggal ruházta fel, a leírt folyóváltozások — bizonyára nagyrészt emberkéz művei — már végbe mentek : Csing-lung nem volt többé nagy hajókkal megközelíthető és jelentőségét, helyzetét Sanghai foglalta el. (Aus der Geschichte von Sanghai. Mittheilungen der Deutschen Gesellschaft für Natur- und Völkerskunde Ost-Asiens 1874. 4. Heft. 20. lap.) Néhány idevágó nézet található MOSSMAN S. egyik czikkében, mely a Geographical Magazin 1877. évi folyamában a 256—260. lapokon jelent meg «Delta of the Yang-tcze river in China». Ez a közlemény java részben GORDON térképét méltatja figyelemre. 1 RICHTHOFEN China I. 375. 2 HIRTH i. h. 280. lap és EDKINS i. h. 79—80. lap. 3 FRITSCHE H. The Climate in Eastern Asia. Journal of the N. Ch. Branch of the R. As. Society Sanghai. New. Ser. Vol. xii. 133. lap. Azonkívül China Sea directory Vol. iii. 1884. 19—20. lap. Eme helyekből kitűnik, hogy a musszon-szelekkel járó tengeráramlások a partok mellett legerősebbek. Az ÉK-i musszon okozta téli áramlat állandóbb és tartósabb, mint a nyári DNy-i áramlat, sőt ha a DNy-i musszon lecsendesül, az északi áramlat kerekedik felül a partok mellett. Gróf SZÉCHENYI B. : Keletázsiai útja. I. köt. 22