Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

HARMADIK SZAKASZ A geologiai megfigyelések leírása és eredmé-nyei Lóczy Lajostól - ELSŐ RÉSZ. Geologiai megfigyelések Közép-Khina tengerparti részén, Kiang - szhi tartományban és a Hau-kiang alsó folyásán

3io Geologiai megfigyelések és eredmények. nyítékok, melyekből Credner * rámutatott, hogy a folyók torkolatai a parti áramlatok irányában eltolatnak, a Jang-cze-kiang-nál egy újabbal látszanak megerősbödni. Azonban talán ép az északi tengeráramlatnak kell tulajdonítani, hogy állandóan az Eszaki-Kiang maradt a főág ; az iszapnak délre hajtatása következtében ugyanis a déli folyó-elágazások jobban ki voltak téve az eliszaposodásnak, mint az északi ág, mely nemcsak mélyebb tengerbe ontotta víztömegét, hanem talán gyengébb áramlatba is ütközött a Sárga-tenger öblének védelme alatt. Ezek után még a Jang-cze-kiang torkolatában lévő alluviális szigetekről és zátonyokról kell röviden megemlékeznünk. Ezekről a khinai történetírók azt tartják, hogy a legutóbbi századokban keletkeztek ; nevezetesen a nagy Csung-ming szigetről, melyen félmilliónyi lakosság él, azt írják, hogy az a Kr. u. 14. század óta emelkedett a víz fölé. Ezen szigetek keletkezése, a nagy Jang-cze zátonynak messze kinyúlása kelet felé a tengerbe legkevésbbé sincs ellentétben, bárha ezen GUPPY megütközik,** a Jang-cze iszapos vizének délfelé való elterjedésével. Mialatt ugyanis a tengeráramlat, mely a China sea Directory szerint a felületen legerősebb, az iszapos vizet magával délfelé ragadja, a folyó medrében a tisztára mosott finom homok, melyből a Jang-cze zátony is áll, a fenéken messze a tengerbe sodortatik. A Jang-cze torkolatában észlelt erős folyási áramlatok könnyen érthető magyarázatát adják a nagy Jang-cze zátony keletkezésének, olyan mélyebb vízben, hol a felületi tengeráramlás, a folyóvíznek a tengerbe való rohanását nem akadályozza. A Jang-cze torkolatának homok- és iszapszigetei gyors változásnak vannak alávetve ; a homok úgy látszik a vízzel keverve folyik a folyó medrében és mihelyt akármilyen ok a víz sebességét megcsökkenti, a vízzel folyó homok hirtelen nagy tömegekben ülepedik le. E körülményt és a vele járó veszélyeket jól ismerik a Jang-cze-kiang pilotjai, kik a hajókat a torkolatba kalauzolják. Tőlük haliám, hogy azért oly veszélyes a Jang-cze torkolatában a hajózás, mivel ha a hajó a hirtelen támadt zátonyra kerül és arról azonnal tova nem mozdulhat, a támadt akadály körül a folyó fenekén mozgó finom homok «quick-sand» könnyen annyira körüliszapolja a hajót, hogy az azután a körülötte felhalmozódott zátonyból semmi módon sem szabadítható ki. Körülbelől egy ezredév óta a Jang-cze-kiang megszűnt deltáját építeni ; azóta nem működhet többé, csupán a természeti erők hatalma alatt ; és az általa okozott legnagyobb átalakulások most csakis a torkolat tágas sestuáriumára szorítkoznak. A delta növekedését, a mint azt E

dkins a Jü korától kezdve — talán túlbecsülve annak mértékét — számította, a Kr. sz. utáni 7. századdal ide-tova megállapodottnak kell tekinteni. Sanghai táján a történeti időbeli deltanövekedést a tengertől a csing-lung-i pagodáig számítva, legföljebb 30—40 km.-nyi deltaszegélynek tartanám. A deltaképződést a mondott időtől kezdve az ember akadályozza meg. A delta ugyanis a tenger felől kettős védtöltéssel van elkerítve. E bámulatos munka a 7. századtól a 17-ikig készült el és jelenleg is épségben áll. A Jang-cze-kiang torkolatától, a hol a Vu-zung folyó beleömlik, egész a Csien-tang-kiang torkolatában fekvő Hong-csou-fu keleti kapujáig, kettős töltés szegélyezi a tengerpartot. A töltés egész hossza körülbelől 200 km. lehet. E

dwards 1864-ben — midőn hire jött, hogy a Tai-ping lázadás alatt elhanyagolt töltést a tenger több helyt átszakította s a betörő hullámok elárasztással fenyegetik a delta ültetvényeit — meglátogatta a tengeri * CREDNER H. Die Deltas. Ergänzughefte zu Petermann's Geographische Mittheilungen, Bd. XII. Nro 56. 54—57- l

ap** Nature Vol. xxvi. 38. lap.