Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

LXII Bevezetés. tol, mely kedvvel hordott négy és fél hónapon keresztül, és melynek hátán 391 geogr. mérföldet tevék meg. Visszafelé Szi Ning Fu-nak, Szing Csen-ben háltunk meg. LÓCZY Ta Tung Hienből kerülőt tett a Mé San-nak vagyis szénhegy-nek, hol az aknákat tekinté meg, számra nézve nyolczat, melyekben száz méternyi mélységben közel kétezer munkás van elfoglalva. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy Szing Csen-tői északra, öt li távolságban egy omladozó, rokkant, nagy fal vonúl nyugatról kelet felé. PRFJEVALSKY is tesz ezen falról említést, azt állítván, hogy «egy bástyafal vonúl Szi Ning Fu-ból Ta Tung-ba és onnét Kan Csau-ba.» De ez valószínűleg téves állítás.* Ez a fal nem Szi Ning-nél kezdődik, hanem keletfelé a Csagrin Gol-nál, Cseng Kian Je-nél, pedig a mint tapasztaltuk, egyesül Khina nagy falával. Szi Ning Fu-ban K

REITNER egészsége helyre kezd állni, — idejét helymeghatározásokra szánja, de még nincsen a kellő erőben, hogy kirándulásaimban kisérhetne. Mielőtt a Kukunor-hoz indultam, két ízben kerestem fel a kormányzót. Második látogatásom alkalmával, (a látogatást szokás mindig bejelenteni) maga mellé vevé a taotai-t és a Csi Fu mandarint is. Hivatalosan nyujtá nekem át a Tsungli Yamen-nek válaszát Szo Csau-ból írt jelentésemre. Abban az iratban, melyet Szin tolmácsom fordított le, megköszöni, hogy igéretemet megtartottam, hogy érdekkel kiséri utamat és végre, hogy «a maga részéről nem ellenzi Easzá-ba való menetelemet, csak arra kér fel, utaznám oda az egyedüli biztos úton Sz' Csuan tartománynak és ne kisérteném azt meg a Szing Szu Hai-nak, melyen évek óta a vad fan tze-k miatt nem járhat senki.» ** A kormányzónak egy aneroi'd-dal szíveskedtem; másnap ő ajándékomat egy gallérra való nyestprémmel és theával viszonzá. / 'i • " A kormányzóval búcsúzásom előtt még egy kis összeütközésem volt. 0 t. i. azt akarta, hogy Ígérném meg neki, hogy tartózkodásom a Kukunor mellett a lehető legrövidebb lesz, mert tolmácsot és egy dandár katonát adván kíséretül azok élelmezése sokba kerül. Erre azt válaszolván, hogy a tolmácsot megköszönöm, de a katonakiséretre nem szorúltam. Megharagudott a nagy úr, és kifakadásai a következőkben nyilvánulának : «Ön különös ember, senkiben sem bízik, senkinek sem hisz, menjen a hová akar» (Gondolám magamban, hiszen ez az egyedüli óhajom). A taotai, a ki vitánkat hallá, ekkép szólamlott fel: «Katonakiséretet okvetetlenül küldeni fogunk önnel, a Tsungli Yamen azt írja, vigyázzunk önre és útikisérőire, ez minket egy bizonyos felelősséggel terhel, nem * Mongolia, by N. P

REJEVALSKY, — second volume, page 73. ** Jelentésem a Tsungli Yamen-hez apr. 16-án hagyta el Szo Csau-t. A felelet ugyanoda lett czímezve, és Szo Csae-ból küldetett meg nekem Tzo TZUNG TAN által Szi Ning Fu-ba, hová jul. 11-én érkezett. Ezen egész út megtevésére, beleszámítva a néhány napot, melyet Pekingben jelentésem lefordítása, benyújtása és a válasz megírása követelt, 87 nap igényeltetett, a mi, tekintve a távolságot, hihetetlen gyorsaságú.