Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. LXXXIII következő választ hozák: «Még 28-án este tanácskoztak néhány lámával és 29-én felszólították őket mind, vájjon nem volna-e köztük olyan, a ki hajlandónak mutatkoznék engem Laszáig elkísérni?» Feleletül azt nyerém : «hogy bármennyire szeretnének is Faszába útrakelni, tenni nem merik, nem ismervén az utat és félvén a fan tze-ktől,* kik nem egyszer már lámákat is gyilkoltak meg. Pénzt maguk számára nem fogadhatnak el, ezt vallásuk tiltja. Pénzajándékok csakis az egyház javára fordíttatnak. Ha láma Faszába indúl, mi nyolcz év előtt történt Ivumbumból utolsószor, ahoz a kormányzó engedélye szükséges és útlevélnek kiállítása. Meglehet, hogy talán más kolostorokban találkoznak lámák, a kik hajlandók lesznek követni, de ezt nem tudhatják és biztosan nem merik állítani, stb.» Jul. i-jén száz forint értéket ajánlván fel ezüstben a kolostornak, egy hatalmas, sárga paripán lovagoltam vissza, folyvást ügetve, 4V4 óra alatt Szi Ning Fu-ba. A paripát helyben vásároltam egy khinai tisztviselőtől. Ezen arabs vérből származott, kitűnő sárga, melynek Kumbum nevet adtam, Bhámo-ig hordott (az Irravaddi folyón), hol egy angol missionáriusnak adtam ajándékba. Indulásom előtt még egyszer felkerestek a kolostor vezénylői, búcsút veendők és adott ajándékomat megköszönendők. Utolsó szavuk az volt: «imádkozandanak érettem, szerencse vezéreljen utaimban.» Erre csak azt feleltem: hogy szívesen ajánlanék fel a kolostor javára százszor annyit, ha egyik lámája Faszáig elkisérne! A kumbumi kolostor csöndében, tijtatos, imádkozó lámák között, kiknek nagyobb része előtt az élet gyönyörei ismeretlenek, nagyon jól érzém magam. Az ott töltött néhány nap balzsamként hatott idegeimre. Különös látvány volt holdvilágos éjszakán a lámákat imádság között fel és alá járva szemlélni házaik lapos tetején. Csak kivételkép mosakszanak, tehát rendkívüli piszkosak. A sárga lámák, kiknek fejük a Faszában székelő Dalai láma, nehézkes, durva, vörös csuhákat hordanak, melyek sárga szövettel vannak bélelve. Szövetből készült, dragonyos-sisakalakú fejfödözetjük szintén sárga. Julius havában van a kolostornak legnagyobb jövedelme, mert akkor érkeznek a zarándokok ajándékaikkal. Az adót, melyet a kolostornak évenként fizetnie kellene, a khinai császár elengedi. Vagyona leginkább marhából áll; van néhány százra menő fekete fejős yak tehene,** birkája és lova. Főeledelük tejből, vajból, túróból és árpalisztből áll. Kumbumban láttam néhány fan tze asszonyt Amdó vidékéről, vagy 150 liről jöttek délnyugatról. Területük a Kukunor tavának déli részén van; pásztor-, nomádéletet élnek. Meglepő volt hajviseletük. Hajuk vagy ötven fonás* Azon Fan Tze-kat, vagy Szi Fan-okat, kiktől a kumbumi lámák annyira félnek, ők «Guluch» név alatt ismerik. Hajuk, szakáluk fekete. Bajuszukat kitépik. A tibetiek hosszú szőrű yak-ját a mongolok szarlig-nek (vagy szarlok-nak), a khinaiak «tsang mao niu»-nak hívják. A tudományos neve bos gruniens. Vad állapotban testre nézve a legnagyobb fajtája a szarvasmarhának A yak tehén teje és vaja a legízletesebb a világon.