Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

LXXXVIIÍ Bevezetés. ban csüggött le vállukon, díszítve klárisgyöngyökkel és borostyánkővel és a ruhájukhoz volt varrva. A hol néhány fonás nem érte el a kellő hosszúságot, hamis hajjal volt pótolva. A piszok és zsír testükön kérget képezett. Jul. 4-én újra kirándulásra indúltam LÓCZY-val, nagy katonakisérettel, megtekinteni Altin és Csobzon kolostorokat és Tatung városát. — A szi ning fu-i kormányzó nem szívesen szemlélte ezen kisebb utaimat, mert először az oltalmamra velem küldött katonák pénzébe kerültek és másodszor azon vidékeket nagyon veszedelmeseknek mondotta. Mutatott két levelet, melynek egyikében jelentik, hogy Altin körül a zsiványok marhát hajtottak el, ugyanilyen garázdálkodásról szólott a másik Tonkerről. Látván, hogy az utamba gördített nehézségek mit sem használnak, csak arra kért, hogy ne maradjak el sokáig, máskép szent, hogy kirabolnak és megölnek. Két rövid nap, melynek elsején egy tiz li szélességű termékeny és jól művelt völgyben haladtam lóháton, Altinba hozott. Ezen kolostort a mongolok hívják Altin-nak, míg a khinaiak Komán Az-nek, a benszülött tangutok és fan tzék pedig Szeko-nak. Út mentén az egyik kisérő katona-mandarin nyergestül lepottyant lováról és a konyhaedénynyel és élelmiszerrel megrakott szekerem felfordulván, kárt szenvedtem. Leginkább ivóüvegeimet és tányérjaimat sajnáltam, mert az előbbieket nem pótolhatám. Khinában nem tudnak üveget csinálni. Altin előtt vízzel bővelkedő tág, termékeny völgyek láthatók, telve marhával. A hegyek északra dűlő részein a növényzet bokrokból áll, míg délnek a kolostor átellenében pillantám meg az első szálas fenyőerdőt, dús alnövényzettel. Altin Gomba, mely magas fallal van bekerítve, a dungán-forradalom alatt szintén elpusztúlt néhány épület kivételével. A lerombolt templomok és épületek száma százra ment; de most már nagyobbára fel vannak építve. A kolostor főbbjei, értesülvén jövetelemről, a falon kívül fogadtak, és nekem, LÓCZY-nak és Szin tolmácsomnak khátá-t * nyújtottak át. Osszehíva a lámák előkelőbbjeit, kik összeseregelve foglaltak körülem helyet, hozzájuk körülbelül ugyanazon kérdéseket intéztem, mint a minőket a kumbumiakhoz. Feleletül ezt nyerém: «A kolostornak jelenlegi lakói megközelítik a 700-at ; de hajdanában, midőn hírének és fényének tetőpontján állott 3000 lámával dicse* A «kháta» egy fehér, hosszúkás selyem kendő. Tibetben az nagy szerepet játszik és majdnem mellőzhetetlen. Khátát gazdag és szegény egyiránt nyújt egymásnak, és mintegy symboluma az üdv kivánatának. Az altini lámák a ,kháta' szót ismerték bár, de nem használták. A selyem szerencsekendőt ,hatak'-nak hívták.