Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától
LXXX V I IÍ Bevezetés. A lámák kolostoraikból a kormányzó engedélye és útlevél nélkül nem indúlhatnak útra stb.» Kérdezve a főlámát (ki 60 éve van már a zárdában), vájjon nem emlékszik-e két európai lámára, Hue- és GABET-re, kik harminczöt év előtt töltöttek néhány hónapot Kumbum-ban és a közel fekvő Tsorgortan-ban ? azon feleletet nyertem : «Nem emlékszem, mert itten számtalan láma fordúl meg; az innen nem messze fekvő Tsogor Gombá-ban pedig jelenleg láma nem lakik, mert az a moszlimek által végkép elpusztíttatott. Hajdan e helyeken 4000 láma volt, most alig van annak a fele». Kérdezősködve, hogy Kumbumban az orvosnövendékek számára felállított iskola létezik-e még, igenlő választ nyertem. Áttérve azon csodaszerü fára,* melynek, Hue szerint, kérgén és levelein a tibeti alphabet betűi láthatók, azt mondák, hogy a fa még létezik, de hogy levelein már régóta nem jelent meg Budha képe. Az utolsó eset tíz év előtt adá elő magát, midőn egy nagy mandarin kereste fel a kolostort, az talált még egy Budha képes levelet. A fa akkor kezdett nőni, midőn a nagy reformátor született, ki a sárga lámákat alakította. Ez pedig 560 év előtt történt. Neve után kérdezősködve, «Gyiren Butsi»-nak mondák, khinai nyelven «Pau Pei Fu»-nak. A «Tsong Kaba» nevet nem haliák soha. Tudakozódván a sárga és vörös lámák közti különbségről, azt nagynak mondák ; mert míg a sárga lámák szeszes itallal nem élhetnek, nem dohányozhatnak és meg nem nősülhetnek, a vörös lámáknak mindez szabad; ezenkívül szertartásaikban is vannak különbségek. E tekintetben tehát PREJEVALSKY ezredesnek van igaza és nem Col. YULE-nak. Végül újra kinyilatkoztatván, hogy én Budha vallásának nagy tisztelője és csudálója vagyok és hogy azért óhajtok Faszába jutni, hogy egyházuk fejét láthassam, neki egy tetemes összeget óhajtván arany rudakban átnyújtani, kérem a zárda elöljáróit, köröztessék ezt a lámák között, és ha akadna köztük egy, ki késznek nyilatkoznék engem Laszáig elkisérni, az neki és Kumbum kolostorának csakis hasznára váland, mert hálámnak maradandó jelét adandóm. * A «Souvenir d'un voyage dans la Tartarie et le Thibet» — par M. Hue a 6-ik kiadás második kötet 115. és következő lapjain a szerző ezeket mondja: «Kumbum két tibeti szóból áll és annyit jelent, mint 10,000 kép. Ezen név azon nevezetes fára vonatkozik, mely a legenda szerint TSONG KABA hajából nő ki és melynek minden levelén tibeti karaktérek láthatók. Sokat hallottam én ezen csudálatos fáról hosszú utam alatt, és már gyötört a kíváncsiság azt szemlélhetni. Nagy volt meglepetésem, midőn szemeimet a fára vetve, csakugyan tapasztalám, hogy annak minden egyes levelén tibeti betűk valának. Színük zöld, néha sötétebb, néha világosabb a levél színénél. Első gondolatom az volt, hogy az a lámák munkája, de megvizsgálva a leveleket legcsekélyebb részeiben, nem voltam képes bármi csalást felfedezni. Sokáig kerestem, de mind hiába, hideg verejtéket érzék homlokomon.» A «tízezer képnek fája» nagyon elvénűlt. Három ember alig tudná körűlövedzni törzsét, magassága nem több nyolez lábnál. Ágai nem emelkednek, de elterülnek sűrű lombjaikkal. Levelei mindig zöldelnek. Fája vöröses színű és kellemes szagot áraszt. A lámák azt mondák, hogy «nyáron, a nyolezadik újhold után virágzik és hogy virágai rendkívüli szépek és vörös színűek stb. stb » — Mindez nem egyezik meg az általam tapasztalttal.
