Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

LXII Bevezetés. Ping Fan Hien-hex\ egy nagy yamen adatott rendelkezésemre, de semmi áron nem akarták megengedni, hogy annak elöudvarában lovaim álljanak. Az a yamen-nek, mely egyszersmind iskola volt, megbecstelenítése lett volna, minek­utána az KUNG FU TZE (Confucius) emlékének szenteltetett. Az iskola ronda, piszkos állapotban volt, mint Khinában majdnem minden. Az iskolamester egy magas, szegényes, sovány, madárhúsú alak, pálczával kezében. Gyermek vagy húsz volt az iskolában; korán reggeltől kezdve, besötételledtig, néhány órai szünettel, mindnyájan egyszerre, hangosan ugyanazt olvassák a könyvekből. Erről a lármáról, ordításról fogalmat sem lehet adni. Midőn az iskolába léptem, mi oknál fogva, nem tudtam kipuhatolni, egy gyermeknek húszat vertek az ülepe alatti felső czombjaira. Iszonyú ordítása messze hallatszott. — Egy más gyermek pedig, a ki nyolcz éves lehetett, sarokban térdepelt, egy nagy súlyos követ tartván fején ; szeméből könyek csurogtak. A Ho Csu Je előtti hegyeken kevés fanövényzet látható, de sok helyütt elhagyatott, lerombolt falvak, elvadult szántóföldek, mindannyi nyomai a dungan forradalom pusztításainak. A széles, zöld, jól müveit, irrigált és dús terméssel megáldott Ta Tung völgyébe kellemes meleg időben értem ; * még az nap meg­tekintettem a Ta Tung Ho-t, melyben megfürödtem; lőttem ott egy fáczánt, de nem torquatust. A bérczeken pedig egy sziklatyúkot (Megaloperdrix tibe­tanus). Szélessége a folyónak ötven méter lehetett, mélysége egyes helyeken két méter. Partjain imitt-amott nagy kövek valának, leginkább gnájszből, me­lyeket a folyó áradat alkalmával hoz magával le a Nan San hegységről. Másnap kompon keltem át minden podgyászos szekereimmel együtt. Találkoztam néhány tevén ülő mongollal, sarkukban egy vörös lámával, kit egy felfegyverkezett tan­/ gut kísért. Útjuk irányát Ta Tung város felé vették. Ping Ko Je-tői kezdve az út meredek, szekérrel ritkán járnak rajta és az emelkedése közel kétezer láb. Ezen a nyergen értem át a Szi Ning völ­gyébe. A hegyeken lösz-képződések. RLCHTHOFEN báró helyesen combinált, vagy legalább ama benszülöttek által, kik e határokat ismerték, kellőleg volt értesítve. Lau Ja Je-bői lovagló ösvény vezet Lan Csau Fu-ha. Két angol mér­földnyire a helység alatt, a Szi Ning, helyesebben Szi Ling folyó egy mederbe szorúl össze és tóhoz hasonlít, onnan sziklákon törtet tovább útján a Ta Tung folyó felé, mely e ponttól tizennyolcz angol mérföldnyire fekszik. A szorosnál egy nagyobb sziklán csinos alakú, de már romiadó félben levő filagoria áll, melyet LÓCZY-val indulásom előtt már reggel öt órakor felkerestem, daczára lappangó lázamnak, mely már néhány napja gyötör és nagyon elgyengít. Niem Pe Llien előtt (mit a köznép röviden Nim Pi-nek nevez) láttam / vagy hatvan embert, kik arany-mosással foglalkoztak. Ugy mossák azt, mint nálunk, fadeszkán. Karavánom láttára az emberek mind otthagyva a munkát, * A földek búzával, árpával, zabbal, borsóval, lóbabbal, kenderrel, repczével és czirokkal valának bevetve. — Rendkívül szépen állott az árpa és a lóbab, leggyengébb termést a zab ígért.

Next

/
Thumbnails
Contents