Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

LXXVIII Bevezetés. nagyon mulattatá, hogy eső elnyerése miatt a miau kban éjjel-nappal egyre verik a harangot, a dobot, szörnyekre, ördögökre nehéz lánczokat raknak és hogy a mandarinok böjtölést rendeltek el. — Mintha bizony nálunk nem ugyanaz történnék, csakhogy más alakban. Jun. 3-án indultam Kan Csauból a Pe San hegységbe. Három órai lovaglás észak, északkeleti irányban egy folyóhoz hozott, melynek neve Szan Ta Ho. Szélessége kétszáz méter, partjai magassága három-négy méter. A széles mederben tizenkét m. vízszalag foly, húsz centim, mélységgel. A csekély víz onnét származik, mert az az egész folyó mentén öntözésre használtatik fel, minélfogva hal sem fordúlhat benne elö. Átgázolván a folyón, melynek két partja és medre homokból áll, egy negyedóráig homokfuvatagos buczkákon és halmokon haladtam át, később vagy egy órát kavicslapályokon, míg a hegy tövéig értem. Egy mély szakadásban út vezet; ott néhány, száraz gazzal megrakott szekérrel találkoztam. Ezt messziről hozzák és tüzelésre viszik Kan Csau-ba. Másfél óra egy őrházhoz vitt, mely felett egy nem rég készült, délnek nyitott, néhány négyszög-öl nagyságú miau épült. E regényes helyen, honnét a Nan San, kiemelkedő, hófedte csúcsaival és gerinczeivel gyönyörűen mutatkozott, verém fel éjjeli tanyámat. Késő estig egyedül, fegyverrel kezemben másztam meg a hegyeket. Nehéz, erős szöggel kivert, zergevadászatokon használt czipőm ezúttal jó szolgálatot tett. Egy, körülbelül 400 m. magasságú hegy csúcsáról éjszaknak láthattam, a míg telescoppal felfegyverkezett látóerőm ért. Mindenütt növényzet- és életnélküli, szaggatott, szétmállott, vár- és romalakú képződések, melyek homokból és konglomerátból állanak. A Pe San legmagasabb gerinczétől torony irányban másfél geogr. mérföldre lehettem. E gerincz relativ magassága megközelíti az 1200 métert. Színe után itélve a már előbb jelzett anyagból állhat. Míg a délnek fekvő része kopár, az északi foltonként bokornövényzettel van fedve. Reggel, a hideg éj után, a gyíkok meg voltak dermedve, a földről egyszerűen fel lehetett őket emelni. Egy-két órával később azonban, átmelegedvén a nap sugaraitól, nyílsebességgel futkostak a homokon. Itt egy különös rovarral gazdagítám gyűjteményemet. Alakjára félig sáska, félig tücsök volt; de ugorni nem tudott, hanem mászott, mint a pók. Kan Csauból indúlva aneroi'dom a 23*90 mm.-t jelzett; a Szan Ta folyó mellett a 24*05, tanyámnál 0-23*70, a megmászott hegycsúcson a 22*83. Másnap tanyámon a 23*50, a Szan Ta ho-n a 23*95, Kan Csau-ban o 23*80. A Szan Ta folyó mellett, a hol rajta átgázoltam, kicsiny helység van, melyet Lung Oan Miau-nak hívnak, nevét azon imaháztól kölcsönözvén, mely díszét képezi. Van ott azonban még egy kis erőd is. A folyótól Kan Csau-ig a vidék lakott, a földek irrigálva vannak, de legtöbb tért a mocsárok, nádasok, vizenyős rétek foglalnak el, melyen elcsenevészedett marha legel. A lakosság csendes, szorgalmatos. A gabona ez évadban egy arasz magasságú volt, — ellenben Senszi tartományban, jelesen Szi An Fu környékén, az aratás már bevégeztetett.