Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

XXX

VI

II Bevezetés. megtörténik az, hogy ha valaki kitüntette magát, érdemeiért nemcsak öt ruházzák fel ranggal, hanem atyját is és sokszor őseit, visszafelé egészen a hatodik generátióig. — Ilyen család egyszerre «Pedegree»-t kap, és rögtön leteheti a hajdan nálunk is dívott, de szerencsére már elavult ősi próbát. Később fegyverről, ágyúról, katonaságról folyt a társalgás. Kérdezte: «vájjon Lan Csau Fu-ban megtekintettem-e a fegyvergyárt» r Mutatott egy egycsövű kis golyósfegyvert, mely ott készült porosz minta után, és mely háromszáz lépésnyire lő. 0 egészen Krupp embere, az Uchatius ágyúkról nem hallott semmit. Egyik asztalán egy nagy telescop állott (alkalmasint KREITNER főhadnagy tiszteletére, kinek nagy látogató jegyén többek között az is rajta volt, hogy csillagász). A telescopra mutatva Tzo azt mondá, hogy ő ennél még egy nagyobbat is bír. Áttérve útitervemre többek között így szólt: «Egyenes irányban a «Lop Nor»-hoz jutni nem lehet — arra vad emberek laknak. A ki arra jár, életét veszíti. Ha valami baj érné, a császár engem megbüntetne, ezen felelősséget nem akarom magamra venni. A Tsungli Yamen jól tette volna, az útilevél kiállítása előtt, ha őt kérdezi meg. A továbbmenetelre csak egyedül ő jogosúlt engedélyt adni. Engem ugyan mint európait, nem tarthat vissza, ha csakugyan ki akarok menni a «Kia Yü Kuan »-on,* az az én dolgom, de khinai az ö tudta és akarata nélkül ki nem mehet. Erre engedélyt ő csak katonának vagy kereskedőnek ad. Összeköttetése csak «Hami»-ig tart. Itt egyedül ő az úr, és nincsen szándokában tolmácsomnak és cselédeimnek útilevelet állítani ki Mongoliába.» Kérdésemre: tudna-e nekem mongol tolmácsot és vezetőt a «Lop Nor»-hoz szerezni, feleletül ezt nyerém : «Mongol itt nincsen, olyant nem ismer, keressek magam; e kérdéssel ő már két hónapja, hogy foglalkozik». Khinai térképemen mutatám a különböző utakat, melyek a «Lop Nor »-hoz vezetnek. Erre ő is mutatott egy térképet, és bosszantani látszott, hogy a magamét elhoztam. Felingerülten mondá: «Ezek az utak csak a kártyán vannak, de nem léteznek többé, — arra út nem vezet, ott nincs egyéb, mint futó homokhegység, kiterjedt mocsár, vadember, veszély és biztos elpusztulás. Erre engedélyt nem adhat, — khinait arra nem ereszt». A «Kuku Nor»-ról ekkép szólt: «Ott is felette bajos és veszedelmes az utazás. Ha Szining Fu-ból Tibet-be akar jutni az ember visszafelé, Sz' Csuannak kell venni az utat. Ugy hírlik, hogy egy keresztény térítő egyenesen * «Kia Yü Kuan» annyit jelent: «jó hegyi kapu» és nem, miként az európai, jelesen német tudósok állítják : «die Zoll-Barriére des edlen Yü»—

«a nemes Yü (kő) vámkapuja». A «Kia Yü Kuan»-on túl 360 «li»-re (25V4 geog. mérföld) létezik egy nagyobb hely, melyet «Yü Mön_Hien»-nek neveznek. Itt a «Yü» szó a Yü követ (Nephrit — ang. Jade) jelenti, mert hajdanta «Yü»- és aranybányák léteztek és aknáztattak ottan. Azon vélekedésben vagyok, tehát hogy a «Kia Yü Kuan»-nak tudósaink által adott magyarázata erőltetett, t. i., hogy azért nevezték volna úgy, mert hajdan a nemes «Yü» azon a kapun hozatott be «Khotan» vidékéről Khinába.