Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

XXXVIII Bevezetés. Lan Csau Fu-ból Szo Csau-xa jutni huszonöt napra volt szükségem. Khina nagy fala néhány órányi távolságra fekszik Lan Csau Fu-tól. Iszonyatos pormennyiség tölté el a levegőt, mely elhomályosítá a napot. Hung Csüng Je előtt láttam az első ürgét. A szántóföldeken, a gyepeken sehol egérlyuk vagy vakond-túrás nem létezett. A nyár-, topolya- és fűzfák szaporodmik; a miau-k és egyes halotti emlékek körül fenyők vannak ültetve. Csa Ko Je előtt egy szép tágas völgy terül el. Nyáron a legelő buja lehet, de leginkább «Dirizun»-ból áll.* Délre van a Ma Ja San gyönyörű sziklás hegygerincze, éjszaknak a Hoa Szu San, melynek nyergén át kellett kelnem. Az absolut magasság itt 2800 méter. A «Tsin Tsan Ho»>-n (e folyót «Szan Lan Ho»-nak is nevezték; PREJEVALSKY «Csagrin Gol»-ja) egy rokkant fahíd létezik. Vad meglehetősen van. Lőttem fáczánt, foglyot, nyulat, galambot; láttam egy rókát meg egy zergéhez hasonló állatot is. Az első «Yak»-gulával ** szintén itt találkoztam, volt köztök egy egészen fehér darab, mely nagyon ritka; hosszú fürtéi befödték fejét, még a szeme sem volt látható, farka (mely a lófarkhoz hasonlít, csakhogy tömöttebb és jóval szélesebb) földig ért, és egész testéről, de leginkább a hasrészekről sűrűn csüggtek a szőrfodrok. Iszonyú vadat mutatott. Csa Ko Je előtt vágtuk át PREJEVALSKY orosz ezredes azon útját, melyen a Ku Ku Nor-boz ment (1871 —1873). Útjáról két térkép volt kezemben, mely nem egyezik meg egymással. Az egyik PETFRMAN által készült, a másik YULF. ezredes közreműködésével PREJEVALSKY útleírásának angol fordításához. A német térkép jobb, de szintén hiányos. Cseng Kian Jé-n túl egy angol mérföldnyi távolságra másodízben kelle átkelni a «Tsin Tsan Ho»-n. A folyó szélessége itt 210 méter. A híd kőből épült és öt helyen van vízáteresztője. A folyó bal partján néhány házból álló, Szi Pa Li Pu nevű helység van; innen kell a «Hoa Szu San» 3340 méter magasságú nyergén átkelni L^un Kuan Pu-ba. Ku Lan Hien-ben, melyen túl a «Kopi» sivatag veszi kezdetét, útikisérőim meg én rosszúl éreztük magunkat, fejünk fájt, szédelegtünk, étvágyunk elhagyott és majd hogy tengeri betegségbe nem estünk. Nem tudtuk, hogy ezt az áthágott magasságnak rójuk-e fel, vagy az újdonat új «Kung Kuan »-nak, melybe * "Lasiagrostis splendens», melyet a mongolok «Dirizun»-nak neveznek. Oly fűnem, mely egy öl magasságra nő, de mindig csoportosan. ** Tibeti nyelven e hosszú szőrű gula-marhát «yak»-nak hívják. Latin nyelven «Bos grunniens», angolul : «grunting ox», francziául «bceuf grognant». A mongolok azt «sarlik»- vagy «sarlok»-nak nevezik. Ezen állatok rendesen fehér és fekete szőrrel bírnak, van egészen fekete, de az egészen fehér a ritkaságokhoz tartozik. A Khina és Tibet közötti kereskedés ezek hátán mozdíttatik elő, sokszor rendkívüli zord időben és rémséges utakon. A «yak»-tehén teje a legjobb a világon ; az abból készült sárga vajnak párja nincsen. Ezereket meg ezereket láttam. Hazája a magas hegység. A hol legelő és főkép víz nagy bőségben van, ott tenyészik legjobban. Természete vad és mogorva, de a «fan tze» és «tibeti» jól tud vele bánni. Az állat szőrét felszövik sátorszövetnek. Ezen állatokon lovagolnak is. Rendesen, de nem mindig, fakarika van az orrlyukak válaszfalán áteresztve, erre egyszerű kötelet kötnek, mely aztán gyeplőül szolgál. A vad «yak»-nak (Poéphagus grunniens) nagyon érdekes leírását adja PREJEVALSKY ezredes. Lásd : a «Mongolia» angol fordításában, a 2-ik kötet xSy-ik lapján.