Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizenegyedik fejezet. A tibeti felvidék délkeleti ereszkedője a Jang-cze kiang (Kinsa-kiang) és az Irravadi között

1 I 4T I T I4S •MIL jjHifllkäll 'iJfi-r y|j| ÁT ÉL« - RFI W :U ' 'M | 'f|! III I y . 'MJ'M ff riT £ r «p. T% •V\ "1 " 'Át ' I#IJ "f " 7 6-,'

1 r r; & írÜP Élv; "M, üfi,. H pír >• « ft < V., fi 'U-L •<* VÁ JwJ \ t !l

! w .1' I m í Y itíf H IFI 1 •• wÖ P. P» IVIIP •"' fi ;|f Dí ••> iL iiij 292 A tibeti felvidék délkeleti ereszkedöje. A Loit cze kiang vagy Lu kiang, tibetiesen fiVj'c« Á/O, barmai nyelven pedig ven csekély délnyugati távolságban a Lant szan kiang-tól ered, azután határt képez a jobbparton lévő Dzo gong s a balparti Pomi független fejedelemségek között s a balparti Menkong és jobbparti Csamotong városoknál folyik el. Mindkét helyen hajdan franczia térítő-állomás volt. Részben átmegy a hir szerint vad laocze-k és lisszu-k országán, átszeli Jünnan khinai tartományt, s végre Barmat választja el Sziam-tól és Szalven név alatt ömlik a Martaban öbölbe. A legjelentékenyebb mellék folyót az Ouj kio-t DESGODINS abbé felső folyásában Ponda mellett egészen Menkong melletti torkolatáig beutazta. Pater ÜKSGODINS-nel Batangban személyesen ismerkedtem meg s a mennyire saját tapasztalatai értek, fontos felvilágosításokat nyertem tőle a tibeti felvidék jellegére vonatkozólag a Lant szan kiang és a Lu kiang közötti részben. Amíg Csamtu keleti oldalán egy lapos, legelő fedte fennsík terül el relativ alacsony emelkedésekkel a 30-ik szélességi foktól a Ja long kiang hosszáig (a Kinsa kiang mellékfolyója) és észak felé kiterjedésben gyarapodik, addig a nevezett város nyugati és déli oldalán lévő magaslat a párhuzamosan haladó és mélyen bemetszett folyók felette csekély viszonylagos távolsága miatt jellegét veszti. Élesen kifejezett gerinczek hozzáférhetlen, meredek, erdős kúpokkal és csak kivételesen járható, szorosszerű nyergekkel választják el itt erdős lábaikkal a Mekong és a Szalven folyamvidékét. Amig a sziklahát egészben örökös havat nem mutat fel, addig a Lu kiang baloldali völgykísérete jelentékeny magasságú hatalmas hógerinczczé emelkedik fel. A mélyedések medenczéit nagy jégmezők töltik be és bőven terjednek csillogva messze dél felé. Amint saját tapasztalásomból tudom, a havasok csak a 26-ik szélességi fok alatt végződnek közel 6000 méter absolut magasságban Csa szan néven és mialatt derékszögben nyugatra térnek el az Iravadi felé, itt a khinai birodalom kétes határát képezik. A Lu kiang azon helyen, ahol átléptük, keskeny völgyéből egy hosszú, lapos katlanba jut, melynek keleti szélén további folyását követi ; 22 kilométerrel délen a völgy ismét szorossá lesz. A völgy talpát — elég csodálatos — sem nem művelik, sem nem lakják, mert a khinaiak között az a nézet uralkodik, hogy a magas fűvel fedett talaj rossz kipárolgása különösen éjjel a mezei termékeket megmérgezi és veszélyes az ember egészségére. A betegség, mely ily esetekben az egész környéket félelemmel tölti el, a test különböző helyein kis sötétvörös kelésekben nyilvánúl. 24 óra alatt minden beteg menthetetlenül elvész. Amig a jobb part lapos lejtőkkel esik le a folyó felé, addig a balpartot 50 méter magas sziklafalak jellemzik. A folyó vízbősége tekintetében túl tesz a Lant szan kiangon. Az átmeneti helytől délen a viz meggyűl s azután hatalmas zuhanyon folytatja útját. A folyó szélessége 1880 január 27-én csak 80 lépés volt, de már maga a nagy lánczhid építkezési módja nagy vízbőségre mutat a nyári hónapok esős időszakában. A hid két részből áll. A folyó közepében ugyanis egy magas, gránitból épült, 30 lépés átmérőjű kőtorony emelkedik ki. A lánczhid, mely a keleti partról vezet ide, 100 lépés, a nyugati part hídja pedig 70 lépés hosszú. Tehát a 4 méter széles híd egész hossza 200 lépés. A szerkezet ugyanaz, mint a Lant szan kiang-on. A középső pilléren khinai vámház van. A hidat a mohamedán lázadás végén kárt vallott részeiben kijavították. A hídon leolvasott barometer állás szerint, a folyam absolut magassága 710 méter. Medre tehát 448 méterrel fekszik a Lant szan kiang alatt. Az Iravadi, khinaiul: Talo kiang, tibetiesen : Gau dzsu, kacsin-nyelven : Sumaj ka. Az Iravadi forrásait, összehasonlítva a Brahmaputra Szudyia melletti víztömegét, emennek vizével Bamo mellett, sokkal nagyobb szélességi fokok alatt kell keresnünk, mint eddig felvétetett. S ha az Iravadi nem lehet azonos a tibeti Szanpu-xal, forrásait messze északon a tibeti felvidékbe kell helyeznünk. A hatalmas Iravadi völgyét akkor láttuk először, a midőn a Tapeng északi oldalán