Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizenegyedik fejezet. A tibeti felvidék délkeleti ereszkedője a Jang-cze kiang (Kinsa-kiang) és az Irravadi között

TIZENEGYEDIK FEJEZET. A TIBETI FELVIDÉK DÉLKELETI ERESZKEDŐJE A JANG CZE KIANG (KINSA KIANG) ÉS AZ IRAVADI KÖZÖTT. 8. 3 i >1 I HEGYRAJZ. A mennyire a Mbo pje von-ból Teng jueh csou-ba vezető úton képes voltam áttekintést nyerni a jobboldali hegyi vidékről, illetőleg Mbo pje von és Tali fu között nyugat felé és Tali fu és Teng jueh csou között az út északi oldalán, feltehetem, hogy e hegyi táj, völgytalpainak még mindig jelentékeny absolut magassága daczára, fensíki jellegét egészben elvesztette, s hogy a typikus felvidék déli széle a Wej szi fu melletti Kü tyc szorostól délnyugat felé terjed és később a Csa szan durva lejtőjével esik össze. E felvett szél déli oldalán nagyszámú párhuzamos hegylánczot látunk, melyek északról délfelé nyúlnak és átlag közepes hegység jellegét viselik. Jóllehet a csúcsok absolut magasságai, különösen a Tali fu—Teng jueh csu-i úttól északnyugati irányban, 2500 méternél nagyobbak is, de a lejtők kerek és kihasaló formái, és a széles kúpok, nemkülönben a csíkos nyergek, úgy látszik ily kifejezést igazolnak. Az egyes gerinczek főiránya rendesen egyenes vonalú, északról dél felé. A hegylánczok magassága hasonló irányban csökken, úgy hogy az út északi oldalán a csúcsok absolut magasságai 2500 méternél nagyobbak, annak déli oldalán ellenben 2500 méternél kisebbek. A kúpok és nyergek közötti külömbség gyakran változik és 50 —300 méter határok között áll. Az út északi oldalán a lejtők rövidek, meredekek és sokszorosan tagoltak, és csak az út déli oldalán terülnek el hosszú és lassan ellapuló formákba. Egészben véve a nyugati lejtő meredekebb mint a keleti. Az összes egyenközű hegyvonalok lábai meredeken állanak a keskeny völgytalpon. A hegylánczok erdői az út két oldalán többé-kevésbbé ki vannak irtva és túlnyomólag legelőkkel fedvék, de tovább északra az úttól terjedelmes erdőségek veszik kezdetüket. Földművelést csak is a völgytalpon űznek. Teng jueh csou déllőjétöl nyugaton azonban a hegyi vidék jellege meglepő módon változik. Nem tehetem, hogy körülményesen le ne írjam, mily módon sikerült egy tényt megállapítani, mely ez országrész horizontális és vertikális tagolására vonatkozó eddigi felfogástól lényegesen eltér. A Tapeng folyó a Long kiang és Irvadi folyók közötti vidék földrajzi jellemzésére a legnagyobb fontosságú, mert két egészen különböző hegyi rendszert választ el egymástól. Délen vele párhuzamosan haladnak az úgynevezett barmani Kacsin-hegyek mint hosszúra nyúlt, élesen kifejezett hegygerinczek, kiváló kúpokkal s mélyen bevágott nyergekkel, melyeknek folytatása dél felé a Barma királyság szaggatott és részletes hegyvidékét képezi. A vándor, ki magában a Tapeng-völgyben utazik, a nyert benyomás