Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizenegyedik fejezet. A tibeti felvidék délkeleti ereszkedője a Jang-cze kiang (Kinsa-kiang) és az Irravadi között

Hegyrajz. 289 szerint az északi hegyeknek hasonló alakulást fog tulajdonítani, mint a délieknek, mert a vízvonalak, melyek a fő völgyet táplálják, itt is meredek, köves csatornák gyanánt esnek alá a mélységbe, s a magaslatok körvonalai azt a csalódást szülik, mintha a Tapengtől északon a völgygyei párhuzamos gerincz húzódnék végig. Utazók, kik e vidéket eddig meglátogatták, mindig a völgyben maradtak, s ennek következtében, tényleg minden létező térképen egy párhuzamos hegygerincz van berajzolva ; s így az Iravada északi mellékfolyóinak kelet-nyugoti folyás-irányt kellett tulajdonítani. Én oly szerencsés voltam, és saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy ily párhuzamos hegyláncz nem létezik s hogy a folyó-hálózat egészen sajátszerüleg jelentkezik. Már a Tapeng középső folyásában feltűnt, hogy a folyó víztömege meglepő módon szaporodik. Figyelmemet a legjelentéktelenebb vízcsatornákra irányoztam, melyek 15—30 foknyi eséssel zuhantak le az északon elképzelt hegygerinczről, a nélkül, hogy indokot találtam volna, mely igazolná azt a feltevést, mely szerint a víz messzebbről jönne, mint a látszólagos benyergelésekről. Utvonalunk eddig folyvást a balparton haladt. Czanta városnál átkeltünk a már hatalmas és széles folyón. A partszélen a légsúlymérő állását olvastam le. A várostól még egy 8 kilométer hosszú alluvial-sík választott el, melyet jobbról és balról alacsony dombok vettek körül. Mennyire elbámultam, a midőn a város előtt egy folyóra akadtunk, melynek mély vize látszólag nyugvásban volt. Észak felé fordulva, ugyanazon meredek görgeteggel fedett vízcsatornát láttam felnyúlni a magasba, mint azelőtt már több ízben. «A Tapeng egyik ága lenne e víz?» volt az első kérdés. «E csatornán annyi víz csak nem folyhatik le ? De hogyan jönne ide a Tapeng egyik ága ? Hiszen ez egy két oldalról elzárt völgy!» Az aneroidra pillanték — helyes! 100 lábbal magasabban vagyunk mint azelőtt a Tapeng-nél ! Kétséget tovább nem szenved, a nagy víznek északról kellett jönnie. Alig érkeztünk meg a kis Czanta városban, magamhoz hívtam a ház legjártasabb szolgáit s a folyó viszonyai felől tudakozódtam. így megtudtam, hogy a mellékfolyót Czanta ho-nak hívják s hogy eredete 12 napi út távolságában fekszik északon. Amennyiben a kijelentésekben kételkedtem, farudacskák által jelöltettem ki magamnak a folyó menetét és ama helységek fekvését, a melyeket a 7-ik, 10-dik és 12-ik napon érintünk. Nézetem, mely szerint északon nagy kiterjedésű fennsíknak kell léteznie, teljes igazolást nyert, a midőn több hasonló vízcsatorna érintése után, melyek utunkat a Tapeng jobb partján metszették, Manvin-tó\ az északi hegyek felé fordultunk. A széles völgysíkból jőve, minél inkább közeledünk a hegyek lábaihoz, annál tisztábban hallunk bizonyos zúgást a Manvin mellett beömlő mellékfolyó szorosából. Egy jó órai mászás felvitt a magaslatra, s 527 méter magasságban a 902 méter magas Tapeng-völgy fölött egy felvidékre jutót tunk, melynek meredek déli oldalait eddig egy érdes hegyláncz lejtőinek tartották. A fennsík északon a Csa szan hófedte sziklafalaihoz támaszkodik s tehát a nagy tibeti felvidék utolsó déli lépcsőjét képezi. Számos párhuzamos folyó metszi keresztül, mely csekély eséssel és számtalan kanyarulatokban déli irányt követ. A közben felemelkedő domblánczok ritkán érnek el 200 méternél nagyobb relativ magasságot. A hegyalakok kerekek, átlag 15 foknyi eséssel és egészben sűrűn erdősek. E táblaalakú vidék nyugati lejtője az Iravadi síkja felé meredek, sziklás vízcsatornák által sokszorosan barázdált és tropikus erdőkkel sűrűn benőtt rövid formájú. vízrajz. Már a térképre vetett felületes tekintet is a 97 és 100-ik keleti hosszúsági fokok között s a 26° északi szélesség alatt a folyamhálózat egészen különös tagolását mutatja. Az alig 3 hosszúsági fokra terjedő csekély távolságon öt hatalmas folyamot látunk, mely közel párhuzamos irányban északról délfelé folyik. Ha keleten kezdjük, úgy ezek . Gróf Széchenyi B. : Keletázsiai útja. 19