Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

Út Batang-ból Csüng tyen-en keresztül Tali fu-ba. 287 Az út a tótól minden meredekség és nehézség nélkül a lapos, egyenletesen hajló és relativ alacsony, gyér erdőségű magaslatok által határolt völgytalajon először is Kvan csano khinai faluhoz vezet. Lejebb a völgy talpa szorgalmasan van művelve, kis helységekkel telt és szélességében folyton változik. Itt-ott posványos helyeket találunk, azután ismét egy kis tavat. Végre a völgy egy nagyobb 5 kilométer széles és barátságos hegyektől környezett medenczévé szélesbűi ki, melynek nyugati szélén a körfallal körülvett Kjén csuen csou város fekszik. E várossal az utazó ismét egészen Khinában találja magát. Kjén csuen csou kis város 4000—5000 lakossal. Daczára kedvező fekvésének egy igen termékeny vidék közepette, düledező házaival és ronda útczáival a város a legnagyobb nyomor benyomását teszi. A síkságnak a várossal szemben fekvő szélén a Kjén ho egy kúpalakú, erdős visszaeső hegycsúcs lábánál egy kis tavat képez, melynek területe körülbelül 2 —3 négyszög kilométer. A tó lefolyása a város déli oldalán egy szűk szorosba történik, melyben út vezet le Jang pi felé, s itt a Tali fu és Bamo közötti főúthoz csatlakozik. Kjén csuen csou-ból Tali fu-ba az út először a Kjén csuen csou-i síkság nyugati szélén délfelé halad, a Kjén ho-t kőből való íves hídon lépi át s azután az említett híd mellett beömlő kis folyócska völgyének két rövid lépcsőjén felvezet a 2810 méter magas és lapos Jiang tang nyereghez. A lejárat innen a Bilk tyi ho völgyébe ugyan nem meredek, de tekintve a nyomorult kövezetű utat meglehetős nehéz. Tai ping csen falunál az erdős vidékből egy átlag rizszsel és opiummal beültetett, 1—2 kilométer széles völgymedenczébe jutunk, melyet kerek, de meredeken leeső és kiemelkedő, átlag 100 méter (relativ) magas dombok határolnak. Az erdő mindinkább ritkul, s helyében nagy kiterjedésű kaktusz-telepeket találunk 1—2 méter magas törzsekkel. Az utat is kaktusz-sor kíséri. Az út a folyó bal oldalán marad, Nyu kej állomást érinti, melynek környékén meleg források fakadnak a földből, s tovább dél felé még néhány állomáson vezet keresztül, melyek messziről igen barátságos kinézésűek, közelben azonban számos romba dőlt házból állanak. 12 kilométerrel Nyu kej alatt a völgy medenczéje bereked s a Büh tyi ho körülbelül ÍO kilométer távolságon egy szűkületen tör át, míg az út egyenes irányban délfelé egy lapos és alacsony begytömegen mászik keresztül és valamivel Fu szo fölött még a folyó balpartján annak nagy esését e szorosban követi. Azután a völgy ismét nagyobb medenczébe nyílik. Az út szolid szerkezetű híd segélyével átkel a Büh tyi ho-n és ezentúl a jobb folyóparton számos tó és nagy kiterjedésű posványcsíkok által képezett szoros gyanánt Ten csuan állomásig vezet, egy nagyobb, 3000—4000 lakossal bíró mezővárosba. Egy félóra távolban Ten csuan-tól dél felé az utazót Tali fu tavának látványa lepi meg. Az út a tó lapos nyugati oldalán, Tali fu elővárán, Szin kvanon keresztül egyenes irányban nevezett városnak tart, melynek sánczai már 25 kilométer távolságban észrevehetők. Az út e részében ugyan 4 méter széles de a teljesen elpusztult kövezetet tekintve, úgy gyalogosok valamint lovasok számára is felette fáradságos. Középső kövezet-lapjai részint el vannak törve, részint kimozdíttattak helyeikből.