Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

2 8o A tibeti fensík déli széle a Jang cze kiang baloldalán. száma kimerítve nincsen, mégis már felületes képet nyerünk ez által az ország politikai és közigazgatási tekintetben való sokszoros tagolásáról. A tibeti fennsík délkeleti szélének vertikális tagolását illetőleg ismereteink az európai utazók által eddig bejárt kevés útra szorítkoznak. Tehát csak néhány egész általános megjegyzésbe bocsátkozhatom a Ta czien lu és Batang között elterülő fennsík jellegére vonatkozólag, és csak a lent következő útleírásban fogok inkább részletekkel foglalkozni. A fennsík itt jelentékeny absolut magasságú talajemelkedést képez. S a Ja long kiang és Kinsa kiang mélyen bevágott két hosszvölgye által észak-déli irányban metszetik át. Mindkét folyó völgytalpa a 30. szélességi fok alatt közel egyenlő absolut magassággal (2732 és 2520 méter) bír. A két folyó között, valamint a Ja long kiang keleti oldalán egészen Ta czien lu-ig számos, nevezett folyókkal majdnem párhuzamos mellékfolyók járnak végig a felvidék többé-kevésbbé széles, magas völgyeiben. A völgytalp középső magassága ott, a hol azt az út keresztezi, ritkán esik 4000 méter absolut magasság alá. A feltornyosuló hegyek a folyók között a völgyekkel párhuzamosan elnyúló plastikus lánczokat képeznek, melyek alakjai bár meredekek, de mégis kikerekitvék. A Cseto szan és Gambu örökös hóval és jéggel fedett szikla tuskói nagy környékben túlemelkednek a hegyes vidék fölé. Az erdős részletek túlnyomók s a fanövényzet határa körülbelül 4400 méter tengerszíni magasságban fekszik. A növényvilág határa általán 5500 méter magasságig ér. S csakis 5500—5800 méter absolut magasságban találunk örökös hólepelt. A fennsík éghajlata túlzott és continentális jellegű. A hőmérsék télen átlag 25—30 Celsius fokkal sülyed a fagypont alá ; novembertől áprilhó kezdetéig a Kinsa kiang és Ja long kiang összes mellékfolyóit jég borítja; nevezett két folyam azonban ritkán s akkor is csak rövid időre fagy be. A nappalok melegek, az éjjek még nyáron is kellemetlen hűvösek. Nagyobb esőzések a nyári hónapokban ritkák, s a légkör egyáltalában tisztasága és szárazsága által tűnik ki. Az időjárási viszonyok utazásunk alatt következőképen alakultak : Október (Ta czien lu). Reggel nedves, hideg köd. Délfelé derülés, és felmelegedés a Nap által. Este tiszta és átlátszó levegő mellett hideg. November. A fennsík magaslatán állandó szép és száraz idő. Napközben meleg és kellemes. Reggel napkelte előtt kellemellen hideg és dér. január (a Kinsa völgyben Wu cso mellett). Meleg és derült, száraz nappalok ; enyhe éjjek. Csak reggelenkint áll be rövid ideig tartó fagy, sokszor napkelte előtt dérlecsapódás. A tibetiek állandó telepei a fennsíkon a magas völgyek rétzöld talpain terülnek el. Ezek rendesen kis helységek, melyek ritkán állanak több, mint 10 házból. A házak vagy az út két oldalán csoportosulnak szabálytalan módon, vagy távolabb az úttól a folyó partján fekiisznek. A helységeket nem környezik, mint a khinaiakat, magas falak, hanem csak ritkán i lí2 méternyi szárazon épült falak, melyek akkor is rendesen az egyes tanyákhoz tartoznak. Itt-ott magasan az útvonal fölött a lejtök vagy gerinczek egyes lapos helyein magányos tanyákat látunk, ezek tisztán állattenyésztéssel foglalkozó Manczu-családok telepei, kik a főút élénk közlekedésétől teljesen el vannak szigetelve. A tibetiek sok és előnyükre váló tekintetben különböznek testvér-fajuktól, a tulajdonképeni mongolok- és khinaiaktól. Szemük ugyan, mint ezeké, kicsiny és fekete, pofacsontjuk kiálló, orruk lapos, szájuk nagy s ajkuk szintén keskeny, de termetük mint hegyi lakosoké, nagyobb és erősebb. Első sorban állattenyésztéssel foglalkoznak, de állandó telepek közelében, a hol a talaj megengedi, földmívelést is űznek. A rizs már nem terem a fennsíkon ; árpa, búza, kása és bab képezik fő mezei terményeiket. A tibetiek ama része, mely csak állattenyésztésnek él, nagy fekete sátrak alatt űzik nomád életüket