Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között

2 I 8 A tibe

ri fensík keleti lejtője. Amíg déli Khinában csak 2—3 egyén esik egy családra, addig északi Khinában egy család 6—7 tagból állott. E nagy különbség valószínű magyarázatát, az igaz, abban lelheti, hogy, mint olvashatni, a rossz évek és az éhség által sújtott déli birodalomban a gyermekölés mind nagyobb mérveket öltött. Ekkor 1206-ban egy mongol fejedelem fia, Tcmucsin, a szomszéd fejedelmek fölött aratott győzelmes csatái miatt a nép által Csingisz khan-xrak (legfelsőbb uralkodó) kiáltatott ki. A nagy hős győzedelmes diadalútját a kin-ek székvárosának (a későbbi Peking, 1212.) elfoglalásával kezdette meg, azután nyugat felé fordult, a fekete tengerig a tartományokat mind meghódította, a lakosságot legyilkoltatta s a mivelődést tönkre tette. Csingisz Khan 1227-ben balt meg. Idősb fia Okkodai atyjának a kin-ek északi birodalmában megkezdett csatáit folytatta s az uralkodó házat 1254-ben trónjától megfosztotta. E hadjáratok következményei leghatározottabban a népség csökkenésében nyilvánultak. Amíg a Szung-ok birodalmában a lakosság a családok számában is állandó maradt — 1228-ban 28.320,085 lelket számláltak — addig az északi birodalom Okkodai által történt meghódításakor csak 4.754,975 lelket számlált. 1260-ban Csingisz khan negyedik fiának egy sarja knblai Khan lett Mongolország uralkodója. Czélját, hogy egész Khinát leigázza, elkeseredett és kegyetlen háború után 1280-ban a Szung-dynastia elkergetésével érte el. Kublai khan, a Juen-dynastia megalapítója, most egy óriási birodalom felett uralkodott, mely következő négy részből állott : A nagy-khani birodalom* (Khina, Korea, keleti Mongolország, Mandzsu tartomány és Tibet). A csangatai-khani birodalom (A Tarimmedencze, Tien szan, Dzungari tartomány, Afganistan, Pendjab stb.). A kipcztak birodalom (A kirgiz sivatagtól Lithau-ig, Magyarhon és a Kaukazus) és A mongol-perzsa birodalom (Perzsia, Armenia, Kisázsia). 1290-ben tulajdonképeni Khinára (minden melléktartomány kirekesztésével) nézve a népszámlálás 13.196,206 családot szolgáltatott 58.934,711 lélekkel. Egy családra átlag 4—5 fej esett. Kublai khan utódai alatt Khina sok sorscsapás színhelye volt. így földrengés, árvíz, betegség és éhhalál, és végre a mongol hatalom ellen folytatott 30 évi lázadás a 14-ik század közepén népet és országot egyaránt gyengítettek. Mindannak daczára 1368-ban, amidőn a khinaiak a Juen-dynastiát megbuktatták s a birodalomból kikergették, tehát az új Ming-dynastia megalapításakor Khina népessége 10.654,362 családból és 59.873,308 lélekből állott. Miből egy családra 5—6 személy esik. A Ming-dynastia birodalmának határai csak a tulajdonképeni Khinára szorítkoztak. A nyugati országoktól teljesen elzárva, a császárok főképen az országnak kereskedelmi, művészeti és az ipar terén való emeléséről gondoskodnak. A Ming-dynastia első császára Csu juen csang elrendelte, hogy évenként történjék népszámlálás, s hogy a jegyzékek minden tíz esztendőben az állam részéről revidiáltassanak. 1381 és 1578 között Khina lakossága 47—67 millióig ingadozott. A mongolok több ízben kísértették meg a Ming-ek uralmát Khinában megdönteni. A khinaiak az északi határok jobb védelmezésére a_nagy falat kijavították s annak mentén katonai állomásokat szerveztek. A birodalom déli részében 1620 körül számos lázadás tört ki. 1643-ban Li tsz csing felkelő vezérnek sikerült a lázadókat zászlaja alatt egyesíteni és nagy sereggel Pekinget bevenni. Az akkori császár Hvai ezung felakasztotta * Br. RICHTHOFEN, China, I. Band, Seite 584.