Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között

A Jang cze kiang baloldali mellékfolyói. 223 420 kilométer, míg a Csung kiang Kvan szhien-től Lu csou-ig — a hol a Jang cze kiangba ömlik — 430 kilométert tesz. A Min kiang vagy a Szi ho felső folyása egészen Kvan szhicn-ig.* Szung pan ting-nél a folyó egy körülbelül 1 kilométer széles medenczébe lép, melyet kerek hegyek határolnak, melyeknek lejtői fokozatosak és épen úgy mint a völgytalp búzával, zabbal, árpával és burgonyával beültetvék. A csendes és sekély víz széles mederben és több ágban folyik a nyilt, növényzet nélküli és kecstelen völgyben. Nyan hua kvan mellett a völgy keskenyebb lesz, a víz esése pedig nagyobb. A völgyet körülfogó lejtők meredekebbek lesznek és bokrokkal sűrűn be vannak nőve. Tovább dél felé a vidék lépésről-lépésre mindinkább regényessé válik. A völgy folyton szűkebb lesz. A jobboldalon kerek, de meredeken tornyosuló hegyformák emelkednek ki buja növényzettel és magas bokrokkal, a baloldalon sziklás omladékok egészen a folyóig nyomulnak elő, mely habosan folyik végig a görgetegen. A mellékvölgyek nyílásai helyenként kilátást nyújtanak kelet felé, s akkor pillanatra a magas hegység legközelebbi csúcsainak sötét erdőségei fölött megjelenik a Sih pan tang hókúpja. Sa van mellett a folyó egy vad szikla-szorosba lép, melyben még az út sem talált helyet, mert Ta tingig a baloldali magaslaton halad, mely 1000 méter magas lejtőkkel képezi a völgy barázdáját. A kevés és kis helység az út mentén kis, némileg mívelt terasszokon van építve. A folyó mindkét oldalán nagy kiterjedésű fenyőerdők húzódnak végig messze be a hegyek közé. Ta ting alatt az út ismét levisz a szűk völgybe. A növényzet szegényebb lesz, néhány ákácz- és kőrisfa a völgyet kitöltő görgeteg közepette az előbbi buja pompának egyedüli maradványa, és erdőt csak a nyugati hegység távoli részeiben lát az utazó. Mao csou város egy 3 kilométer széles völgykatlanban fekszik, mely minden oldalról magas és meredek hegyek által van befogva. Mao csou-tói Hszin pun kvanig, ahol a Fu ho a jobboldalon ömlik be, a völgyet kopár mészsziklák határolják. A tájék annál vígasztalhatlanabb, mert egyik irányban sem látni fát, vagy mezei termelést. Csak is Wen csuang szhien-né 1 nyílik meg ismét a már kevésbé magas hegyektől elzárt völgy egy gyéren mívelt síkságba. De csakhamar újra szorossá lesz, mely dél felé egészen Kvan szhien-ig terjed. Egyes völgynyílásokat (hol rendesen baraczk- vagy diófák árnyékában egy kis falu áll) a khinaiak szorgalmasan mívelnek s búzával vetnek be. A meredek völgykíséret is fűvel és fenyvesekkel fedett, s a hegyek csúcsai sűrűn erdősek. A Szi ho folyóval párhuzamosan haladó és a völgy talpa fölé 1000—1500 méterrel emelkedő gerincz lejtői a legkülönbözőbb formákban 30 -40 fokú eséssel ereszkednek le a folyóhoz, és rendesen 100—200 méter magas sziklafalakban végződnek. Kvan szhien fölött a durva völgyfalak által összeszorúlt folyó egy i

I/

2 kilométer széles völgyből a sikságba lép ki. A folyó sebessége Szung pan ting és Kvan szhien közötti folyásában szakító. Az esés Szung pan ting-től Csen csiang kvan-ig (a távolság 45 kilométer) 400 méter ; Csen csiang kvan-tól Sa van-ig (a távolság 40 kilométer) 347 méter ; Sa van-tól Mao csou-ig (a távolság 65 kilométer) 614 méter; Mao csou-tól Wen csuang szhien-ig (távolság 65 kilométer) 306 méter ; és Wen csuang szhien-től Kvan szhien-ig (a távolság 65 kilométer) 454 méter. Atj'árások: Szin pu kvan mellett a Szi ho-n és a Fu ho mellékfolyón egy lánczhíd; Kvan szhien fölött a Szi ho-n keresztül szintén lánczhid. Azonfelül a folyón Mao csou és Kvan szhien között komppal is lehet közlekedni. Kvan szhien-ig a Szi ho csónakokkal nem hajózható. * GILL W. kapitány, The river of golden sand, Vol. I. ch. VIII.