Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

19 2 A Han hai vagy Kopi és Samo mélyedések déli széle. út anszifan-ból hami-ba.* Anszifan-ból két út vezet a sivatagon keresztül Hami-ba, melyek egyike északnyugati irányban tér el, másika pedig egyenesen északnak tart. Az első úton járt 1875-ben Sosnowsky ezredes, a másikat 1880-ban M

andl H. osztrák kereskedő követte. C

larke kapitány Sosnowsky utazásáról az orosz szöveg alapján következő útirajzot állítja össze:** W

2 kilométerben Anszifan-tól nyugaton a Bulungir (Szula hó) folyó nehézség nélkül átléphető. Erre az út puszta kő- és kavicssivatagon keresztül Sadin cza-ba vezet, mint első utiállomásra (32-8 kilométer). Itt a homok közepette néhány sótartalmú forrás van, melyek környékén sivatagi fú nő. 13 kilométer távolban (valószínűleg észak felé) vannak a Dun hua források rothadt vízzel, és még 11 kilométerrel tovább a vízbőségük és jó legelőjük által kitűnő Hőn 11111 szia források. Sadin cza-ból az út először homokos és kavicsos talajon vezet, azután átszorúl és átmászik alacsony timpala hegyeken, melyek medenczéit és hasadékait helyenkint agyag tölti be vagy lepi el, egészen Sziou csen forrásig, a másik uti állomásig (227 kilométer). Egy kemény, agyagos talajon át harmadnap el lehet érni Pej czi czi állomásra (ío'4 kilométer), melynek forrásai iható vizet szolgáltatnak. Negyedik napon a nyílt sivatag láthatárát csak északon zárja el a Pej szan. Czi czi tai cza állomás (437 kilométer) egy ritka pázsittal környezett forrás mellett fekszik, melynek vize könkéneggel van telítve. Az út Suan csuan cza-ba (277 kilométer) és a Pah czia csuan-ba vezető út fele (38'4 kilométer) sivatag részleten megy keresztül, melyet köves, kopár, alacsony és keskeny hegygerinczek járnak át, melyeknek völgyeiben jó fű terem. Mindkét állomás ivóvize jó. Sosnowsky már Pah czia csuan-ból látta a Tian szan hófedte csúcsait. Wuduno czi, a következő állomás (35*8 kilométer), egy kis folyó mellett épült, melynek partjain kitűnő legelő díszlik, s még tüzelőfa is nő. Hasonló áll Moujer kou állomásról (s6"o kilométer) is, melyet a sivatagban folytatott egyhangú menet után érünk el, csakhogy a hasonnevű hegyi patak mélyebben van bemetszve s több vizet hord, mint a Wuduno czi melletti folyó. 19 kilométerrel tovább egy templom mellett jutunk el, és Lotou czin cza állomással (56*8 kilométer) végre elérjük a sivatag határát. Utolsó nap az út egy nagy kiterjedésű, jól öntözött réten megy keresztül. Az út felében Huan lu csan (

M

andl szerint Huang lung kan) falú fekszik ; Szisi li czin cza falu romjaitól Hamiba (417 kilométer) már csak 10 kilométer van. Sosnowsky tehát az utat Anszifan-ból Hami-ba = 405"4 kilométert 10 nap alatt tette meg, melyek közül a harmadik, negyedik és a három utolsó nap rendkívüli járásképességet mutat fel. Az általa választott út tekintettel arra, hogy szállás csakis Wuduno czi-ben és Lotou czin cza-ban található, míg a többi állomás csak tanya-hely, és összehasonlítván az úthosszakat, fáradalmasabb, mint az, melyet M

andl 1880-ban Anszifanból Hami-ba követett. M

andl H. úr szívesen átengedte ez útra vonatkozó jegyzeteit, mely úton mint európai ő járt első. A jegyzetek a következő adatokat szolgáltatják : Julius 22-én elértük Anszifan-t. Több, szót sem érdemelő közbejött eset folytán akaratunk ellenére további utazásunk 4 napig késett. 25-én ismét 2500 katona érkezett meg Lancsou fu-ból azon czélból, hogy Hami-ba menjenek. A vízhiány miatt, 500 embernyi csapatokban mentek át a sivatagon. A katonák 10 hónap óta nem kaptak fizetést, s így megjelenésük ellenséges berohanáshoz hasonlított ; kényük-kedvük szerint loptak, raboltak és fosztogattak, s csak akkor váltak ártalmatlanokká, ha opiumot szíttak. Végre * Lásd P

ETERMANN'S geographische Mittheilungen 1882. Heft. XI. ** Journal of the Royal Geographical Society. London 1877, p. 166.