Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

Út Anszifan-ból Hami-ba. 209 26-án tovább utazhattunk. A nagy hőség miatt csak éjjel mentünk. A kocsik 5 órakor este indultak el, mi csak 6 órakor. Utunk egyenesen észak felé vezetett. A szürkületben egy egész antilop-nyájat vettünk észre magunk előtt, mely a Lung huang folyó felé szaladt, az egész környék egyedüli itatójához. Ezek voltak az utolsó antilopok, a melyeket a sivatagban láttam. Mögöttünk délen a leáldozó Nap utolsó fénysugaraiban a Nan szan hófedett csúcsai voltak láthatók, míg előttünk körülbelül 70 li távolságban a dombhoz hasonló Pej szan emelkedett ki. A nagy sivatag itt első ízben nyilvánította keserves alakját. Homok és sötét kova kő-tengert képeznek, mely lassú emelkedéssel óriási legyezőként terjed szét minden irányba, s különösen kelet és nyugat felé a végtelenségbe látszik elveszni. Éjfél tájban körülbelől 20 li távolban voltunk a Pej szan-tól, s rövid pihenőt tartottunk, hogy bevárjuk a kocsikat, melyeket útközben elhagytunk. Éjjeli 3 órakor holdvilág mellett átléptük a sziklarepedéses Pej szan-t 120 angol láonyi relativ magasságban, és a meredek ereszkedőn eljutottunk a 10 lakott kunyhóból álló jelentéktelen Paj tou cze faluba, melynek távolsága Anszifan-tól 42 kilo-méter (a khinaiak hivatalos adatai szerint 90 li). Utazó-kocsijaink 12, málhakocsijaink pedig 14 órát voltak úton. Paj tou cze faluban két forrás fakad, melynek azonban csak egyike szolgáltat iható vizet. A jó forrás alig esik 50 lépésre a kvan tyen-től (fogadó). Egy kőből készült igen jó karban lévő medencze tanúskodik arról, hogy a khinaiak a jó vizet megbecsülik. A vontató- és hordáilatokat csak akkor itatják meg a rossz vízzel, ha a jó forrás karvastagságú vízsugara nem elégséges. Este, úgy mondják olykor antilopok is jelennek meg az itatónál. A falu lakosai khinaiak, éltüket a víz és tápfű eladásán tengik, az opium-pipa legnagyobb boldogságuk, s ezt a legszegényebb kunyhóban is meg lehet találni. Az opiumot Sze csuen-ből importálják, ára egy mace-nak itt 110 cash. Szegénységük folytán ez emberek gazdálkodási czélból ugyanazon szívási módot követik, a melyet még csak Lania mjao-ban * figyeltem meg a legalsóbb néposztálynál. Ez abban áll, hogy a szívás alkalmával a pipán képződő opiumszenet levakarják, azt vízben sűrű péppé gyúrják, s azután újra elszíjják. A khinaiak azt mondják, hogy ily élvezet fekete, ördögies kinézést ad a szívónak, és tényleg Pa) tou cze lakossága képes volna ez állítás valósága mellett tanúskodni. A következő Hung leo jüan nevű állomás felé az út homokos talajban czik-czakban halad keresztül számos alacsony domblánczon, melyek nyugatról kelet felé húzódván az útirány elé helyezkednek. A taligák kerekei mélyen vágódnak be a homokba, s a vontató-állatoknak nem csekély munkába kerül csak előre is jönni. Mi 11 órai, 42 kilométer hosszú (a hivatalos távolság 80 li) út után hajnali 2 órakor értünk ama faluba, mely 3 vendégfogadóból, 7 lakott és több lakatlan, összedűlt kunyhóból áll. Tropikus melegséghez (Anszifan ban 40° Celsius) szokva itt üde friss levegő által kellemesen voltunk meglepve. A hőmérő délben az árnyékon csak 32, a napon pedig 42 Celsius fokot mutatott. Hung leo juan-ban néhány utassal találkoztunk, kik Urumcsi-ból Ham kou felé voltak útban. A falu klimatológiai viszonyairól beszélgetvén, ismételve a Hami és Barkul közötti ellentétet hangsúlyozták : «Barkul-ban bundát öltöttünk, Hami-ban meg napernyőket vettünk.» Azt is elbeszélték, hogy mennyire örül a nép Hami-ban, hogy a «szent» Zo zung tang ott van, mert jelenléte óta oly áldásteljes eső hull, mint azelőtt régen nem. Hat órakor este elhagytuk a helységet, és éjfélkor eljutottunk Ta csuon je állomásra. A távolság 33 kilométer (hivatalosan 80 li), melyből az első 60 li alacsony dombsoroktól keresztezett sivatagba esik, a maradék pedig a sík sivatagba. Ta csuen je egy 8 házból álló falu, melyek több forrás köré vannak csoportosítva, de csak az egyik * 116° keleti greenwichi hosszúság és 42° északi szélesség alatt. Gróf Széchenyi B. : Keletázsiai útja. 14