Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között
19 2 A Han hai vagy Kopi és Samo mélyedések déli széle. A Kan ho, mint már említők, a Wu so ling (Nan szan szoros) északi oldalán ered. Kulang szhien fölött a Nan szan egy másik forráspatakját veszi még fel, s azután a sivatagba lép. Jobboldalt Tingeri homoksivatag, baloldalt pedig a köves puszta által kísértetve, lanyhán kígyózik észak felé, és a kis, nagyobbrészt posványos Kan khai tóba ömlik, mely a Kulang szhien-i városi hivatalnok kimondása szerint e várostól ioo li (55 kilométer) távolságban fekszik. A Kan I10, Sang la és Csung pien je falvak között két jelentéktelen mellékfolyót vesz még fel, melyek a Nan szan-t rövid szorosokban járják végig s a sivatagba lépve partjaikat vesztik, úgy hogy medreik minden nagy eső után változnak. A Szakh ho. Ta ho név alatt a Loja szan-ban keletkezik, 30 kilométer hosszú felső folyásában a hegységet északkeleti irányban metszi át, és egy nagy, keleten keresztül észak felé vont ívben Ta ho je falu déli oldalán a kavicsos sivatagba lép, melyben először is több ágban északi folyást vesz fel. Miután Liang csou-nál egy nagyobb folyóval egyesült, ennek nevét Soan tai ho veszi fel, s további 35—40 kilométer után a Szakh ho egyesülésével ennek neve alatt követi további északkeleti folyását. A Szakh ho körülbelül 3^0 kilométer hosszú folyás után a Pej chaj pusztai tóba ömlik (104° 30' keleti hosszúság, és 38° 45' északi szélesség alatt). A sivatagba lépve a Szakh ho valamint mellékfolyói partjaikat elvesztik. A hegységekben aláhullott minden nagyobb esőzés után a folyó megdagad s sok mellékágban új medret váj, melyeknek legnagyobb része száraz időben ismét egészen elenyészik. Így a folyó ágyát évről-évre változtatja, s a földmívelést üző khinaiaknak nem csekély fáradságot okoz a számtalan öntözési csatornák vezetése által. A mikor 1879. évi márczius havában a Szakh ho-t és mellékfolyóit átléptük, átlagos szélességüket 5 — 25 lépésnek, legnagyobb mélységüket pedig legfeljebb x/ 2 méternek találtuk. Ellenben junius hóban a környéken nagy területek voltak elárasztva, s az út maga mérföldekre víz alatt állott. Néhány átjáró helyen a víz 1 méter mélységet ért el s a podgyász-kocsiba is hatolt. A folyam medre ugyanazon anyagból való, mint a köves sivatag. Liang csou-tól délkeleten a sivatag a vízágak között helyenként szépen mívelt 1—3 méter vastag löszréteggel van fedve. A Snno kvan ho ioi° 15' keleti hosszúság és 37 0 45' északi szélesség alatt a Nan szan hegység északi lejtőjében ered, még pedig azon helyen, hol az legkisebb kiterjedésű. A folyó rövid felső folyásában mint vad hegyi patak északkeleti irányban halad végig a hegységen, azután keletnek folyik, mialatt balpartja a kavicssivatagot érinti, jobbpartja pedig először a hegy lábához, azután Joung csang szhien-ig a laposan leereszkedő és jól épített terrasszhoz támaszkodik, végre a város északi oldalán S-formában észak felé kanyarodik. A jezsuiták felvétele szerint a Suno kvan ho egy pusztai tóba ömlik, mely körülbelül 200 kilométer távolban fekszik Joung csang fu-tól észak felé. En, tekintettel a folyó csekély víztartalmára, inkább azon nézetnek hódolnék, hogy nevezett tó, ha tényleg létezik, sokkal közelebb fekszik, mert különben a folyónak oly hosszú úton kavics- és homoksivatagokon keresztül már előbb ki kellene száradnia. Joung csang íu lakosai a folyó végső folyásáról mitsem tudtak mondani. A folyó partjai Joung csang szhien-től nyugaton (a közúti hídnál) körülbelül 1 méter magasak, de néhány li-ben Jouang csang fu előtt teljesen elvesznek. A víz mélysége az út-átjáratnál alig x/ 2 méter, szélessége 17—22 lépés. A vízmennyiség tovább kelet felé észrevehetően kevesbedik és 5 kilométerrel a város fölött a folyó teljesen elenyészik a pusztai füvekkel sűrűn benőtt keskeny völgyben. A város északi oldalán azonban, a hol a délről jövő kis folyó az előrenyomuló dombsor felé közeledik, a Suno kvan ho vize egy sziklanyílásból újra nagy mennyiségben tör elő, s szoros alakú völgyben nagy eséssel metszi át a sziklás harántreteszeket. A Suno kvan ho baloldalán több mellékfolyót vesz fel. Saját tapasztalatból csakis