Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hatodik fejezet A Hoang-ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan-csou-fu-ig

Út Lan csou fu-ból Kulang szhien-be. 173 Miután még a kis folyócska völgytalpa is oly eséssel bír (Sipa li pu és Kulang szhien között, tehát közvetlenül a város előtt, 1 : 30), hogy a pályavonalat lehetetlen ez úton Kulang szhien-be vezetni, azon további körülménynél fogva, hogy a város délnyugati részében a hegységből jövő két forrás patak még nagyobb esésű, a pálya vonalat szükségképen a szorostól egyenesen északra a hegységbe kell vonni, a felső részeikben széles medenczékhez és hegyorrokhoz alkalmazkodtatni s végre az északi oldalon egyenletesen és nem túlságos meredeken lejtőzőtt s csak kevéssé harantmetszett lejtőn végig a városba levezetni. Mily módon lenne ez eszközölhető, azt csak tüzetes tanulmányozása a hegységnek dönthetné el. Az alap-építéshez szükséges kő-anyag Lan csou fu és Kulang szhien között bőven van. A felszín-építésnél a hiányzó fa helyett vasat és követ kellene alkalmazni. Víz és fűtőanyag (kőszén) van elég. Nagy kőszéntelepek Lan csou fu, Ping fan szhien és Kulang szhien mellett vannak. út lan csou fu-ból kulang szhien-be. A Hoang ho-t Lan csou fu-nál télen léptük át, oly időben, a mikor a jég háta képezi a hidat. Az üt a folyam balpartján nyugat felé élesen tér el és 8- 10 Li hosszúságban egy szorulaton vezet keresztül, mely a folyam felé meredeken ereszkedő hegyek s a durva, 8 méter magas sziklás folyampart által van képezve. Ezután a hegyek hátra lépnek s az út egy kavicsos síkságot metsz keresztül, melynek nagy fáradsággal kikerekített szántóföldjeit gyümölcsfák (datolya, körte, sárga baraczk stb.) szegélyezik. Lan csou fu-tól 15 kilométernyi távolságban az út elhagyja a Hoang ho-t és egy meredek, de alacsony sziklafalak által határolt hasadékba vezet, melyből egy északnyugatról jövő folyócska tör elő. Ezen folyócska mindinkább kiszélesedő völgyében, melynek kísérete a völgy talpát 100—150 méter magas lágy márga-alakzatokban haladja túl, felfelé utazva, még 7 kilométernyi út után eljutunk Pasi li pu szegény faluba. Innen 8 kilométer távolban felfelé az út elhagyja a folyócskát, melynek eredete körülbelül 20 kilométerrel északnyugat felé a Pej ta szan meredekségeiben fekszik, és északnyugat felé fordul egy gyengén emelkedő széles medenczében elkúszva. A nyerget minden erőlködés nélkül érjük el, a honnan az út éles kígyóvonalokban rövid úton meredeken vezet le Ju tya van mezővárosba. A helység igen barátságosan fekszik egy völgykatlanban, melynek magaslatait templomok és őrházak díszítik. Erre egy lőszhasadékon megyünk keresztül, mely egy nyugaton felemelkedő kúpalakú csúcsot teljesen elmetsz a keleti elágazástól s ez által egészen elszigetel ; nem sokára azután az út északnyugati folytatásában egy kis pusztai völgy átlag 200 lépés széles talpát éri el, melynek keletkezése szintén a Pej ta szan-ban fekszik, s melynek vize egyenesen a Hoang ho-ba folyik. A folyó Ju tya van-tól nyugaton 15—20 méter mélyen van a talajba bemetszve. A völgy feneke sós pusztai füvekkel van benőve s sok helytt fehér sóréteg által bevonva. A környékbeli khinaiak a sót mesterségesen előállított négyszögű s csekély mélységű sómedenczékből nyerik. A folyó vize a meder jelentékeny mélységénél fogva csak kevés sót tartalmaz, és közvetlenül iható. A völgy mindkét oldalán felette tagolt, szaggatott és repedezett hegyi vidéket látunk, alacsony magaslatokkal és sokszor alig észrevehető nyeregösszeköttetésekkel. A látszólag elszigetelten álló és éles márgaoldalú csúcsok mindannyian az út fenntartásával megbízott katonák részéről szemeitettek ki messze látható erődítéseik és őrházaik számára. Az erődök és a kis agyagkunyhók fehére meszelt és tarkára festett falaikkal, magas helyzetüknél fogva kitűnő és megbecsülhetetlen tájékozási tárgyakul szolgálnak. A hegyek kopárak és szürkés vagy vörhenyes színűek. A lejtöket oly silány fű fedi,