Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hatodik fejezet A Hoang-ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan-csou-fu-ig

T 66 A Hoang ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan csou fu-ig. Sajátszerűek most a sivatagba nyúló előhegyek, párhúzamos sziklagerinczek sorozata, melyek a Nan szan egyik északi kiágazásával állanak összeköttetésben, és nem csak a Nan szan hegytömegében lévő űrt töltik be, hanem csökkenő magassággal észak és nyugat felé is szétágaznak. A Nan szan északi ereszkedője számos mélyen bemetszett, s vad mellékszorosok által sokszorosan megtört harántvölgyével tarkán egybevetett formák gazdag változatosságában nagyszerű fönhegységi vidék. A tömeg lejtőzete, ha középső hajlást veszünk fel, egyenletes, de úgy, hogy a gerincz és a völgy közötti legnagyobb magassági különbség azok utolsó részében fekszik. Jóllehet a kiágazó gerinczek sok csúcsa hatalmasan áll ki, mégsem nehéz a sivatag déli szélének egyes kilátási pontjairól az egész vízrajzi tagolást felfogni és egészen a hegygerinczig követni. A vízvonalaknak megfelelőleg a sivatag felé leereszkedő kiágazások hátvonalai is dél-északi irányt követnek. A gerinczvonalak csipkések, sziklásak és hasonló módon ágaznak szét egészen a völgyek közelébe, melyek felé durva szikla falakban, vagy meredek, érdes köpeny-alakokban esnek le. A nyergek élesen jelzettek, rövidek és keskenyek. A nyugati Nan szan kiágazásai legutolsó, azaz legészakibb részükben falszerű szegélyt képeznek, mely azáltal keletkezik, hogy kiszélesbülnek s a Nan szan hegység főirányával párhúzamosan nyugatról kelet felé, élesen kifejezett sziklás hegysáncz gyanánt fogják körül délen a sivatagot. A Nan szan keleti részében az északi kiágazások vad jellemükből sokat veszítenek. Ha az alakzatok meredekségüket és formásságukat meg is tartják, mégis kevesebb sziklát, s a helyett egyenletesen lejtőzött zöld takarókat és járható völgyeket látunk. A nyugati Nan szan északi lejtőiben a khinaiak állítása szerint még pompás erdőségek volnának. Tung hoan szhien lakosai időről-időre kirándulnak a hegység északi lábához, hogy tüzelő és építő fát szerezzenek. Jobban kelet felé a hegység erdőségei már mindinkább kivannak irtva. Különösen pedig ama helytől kezdve, hol a Nan szan a legkeskenyebb, s az északi részről az átjárás a Tatung ho művelt völgyébe a khinaiak számára már nincsen veszélylyel egybekötve, egészen a Nan szan keleti végéig sehol fát nem látni. E helytt sok földmívelő khinai telepedett le a hegység északi lábainál, s míveli a csapadék lerakta talajt. A Nan szan északi lejtőjének éghajlata november és junius hónapok között túlnyomólag derült és száraz. Az esőzések juniussal kezdődnek és eltartatnak késő őszig. A nyári hónapokban alig múlik nap, melyen ne esnék. A hegyek akkor a sivatagról tekintve a szürke felhő-tömegek által mintegy elnyomva lenni látszanak ; s friss, üditő lég árad végig a napfényben felhevülő köves síkság fölött ; s bár csak ritkán éri a legközelebbi sivatagrészeket is gyenge pásztás eső, a megdagadt folyók mégis legjobb tanúságot tesznek a hegység vízbőségéről. Zivataros viharok nem ritkák, különösen a délutáni órákban és éjjel. Ha ilyenkor a felhőtömeg néha szétfoszliit s egyes hegyrészek a ködfágyolból tisztán kilépnek, a magas csúcsokon gyakran lehet gyenge hólepelt látni ; de az e közben teljes erejét kifejtő napsugarak a havat csakhamar ismét elolvasztják. A Nan szan lakói tangutok, kizárólag állattenyésztéssel foglalkozó vándor-nép, melyeket a khinaiak Tan cze névvel illetnek, s rablókként félnek. A tangutok úgy külsejükre mint nyelvhasonlatosságra nézve közel állanak a tibeti lakosokhoz. Fekete sátraikat ott ütik fel völgyekben vagy gyenge lejtőkön, a hol jak-csordaik jó legelőt találnak. Ha a tanyahely megválasztásánál támaszpontot lehet találni a legközelebbi khinai telep ellen irányzott rablójáratra, annál jobb. A tangutok túlnyornólag buddhisták, csak kevesen követik a mohamedán vallást.