Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. XXXIII telésére pezsgő és szivar is. Az asztal körül magas fa-karszékek vörös vánkossal és vörös posztóval díszítve.

1 Az egész lakás zsúfolásig tömve kisebb mandarinokkal, katonákkal és cselédekkel. Első találkozásunk alkalmával, mely másfél óráig tartott, számos kérdést intézett hozzám, melyekből néhányat felsorolok. Kérdezősködött: utam czéljáról, irányáról. Családomról. Magyarországról, határairól és a szomszéd birodalmakról. Hazánk fejedelméről és kereskedelméről.

2 Viszonyainkról az oroszszal és a törökkel; mért nem segítjük az utóbbit az épen akkor folytatott harczban ? Mért nem köthetne Khina Magyarországgal és Ausztriával szövetséget, megakadályozására az orosz terjeszkedési vágyaknak ? Csodálkozásának adott kifejezést, hogy ily hosszú időre hagyám el honomat, családomat; hogy nem rettenek vissza a sok nélkülözés, fáradalom és veszély előtt, melynek kitéve leszek és végre, hogy visszatérve talán mit sem lelendek vagyonomból.

5 Arra a kérdésére, hogy van-e tolmácsom ? elbeszéltem, mily zavarba ejtett BÁLINT GÁBOR betegsége és hazatérte, és hogy egy mongol tolmácsot akarok Pekingben keresni; Sanghaiban ismerőseim azon vannak, hogy nekem khinai tolmácsot szerezzenek. El HUNG CSANG erre nekem a következő tanácsot adta, minek utána kétszer is ismételte: hogy jót kíván nekem, úgymond: «Ne fogadjon fel mongolt Pekingben. — Mongolt fog* eleget találni Kanszu tartományban, hol Tzo TZUNG TAN önnek egy ily egyén felkeresésére örömmel nyújtand segédkezet. A khinai birodalom nyugoti részében beszélt mongol nyelv nem lesz ugyanaz, mit a mongolok Pekingtől éjszakra beszélnek és így ily egyént ott nem is használhatna».

4 Megköszöntem e tanácsot és nem kissé voltam meglepetve, hogy El H

UNG CSANG említé fel Tzo TZUNG TAN nevét, aki, mint nekem többen mondák, legnagyobb ellensége, és akit előtte nevezni nem volna ildomos. Midőn később úti-levelem elnyerése után, Pekingből utamat ismét Tientsin-nek vevém, felhasználtam ezen alkalmat El H

UNG CSANG-ot újra felkeresni. 1 A sárga szín után — mely a császár színe — legszerencsésebb a vörös. A legszegényebb és legpiszkosabb khinai fogadóban is, ha valamely mandarin érkezik, az ajtó elé rögtön vörös függönyt csüggesztenek, az asztalt s a székeket vörös posztóval terítik be. 2 Midőn azt mondám, hogy 1876-ban statisztikai kimutatások szerint 30 millió forintért vittek ki sertést Magyarországból, nevetve mondá : mily kár, hogy nem vagyunk határosak Khinával, hol a disznóhúst annyira kedvelik és mennyire sajnálja a szegény törököt, ki szomszédunk bár, de kinek vallása tiltja ezen húsnem élvezetét. 3 Ez tökéletesen megérthető khinai fogalom ; hol a legnagyobb mandarintól a legkisebbikig mindenki lop, és e tekintetben csak kevesen tesznek kivételt. Ez a nemzet vérében van, minden osztályban egyaránt. Nem hiszem, hogy van ország, hol annyi sikkasztás, csalás történnék mint Khinában és hol azt oly természetesnek veszik, oly arczátlan szemtelenséggel űzik. Ehhez párosul természetes kifolyásúl, hogy mindenki ritkán szól igazat. — De századunkban, a mi a lopásokat illeti, elég sajnos, hogy a «cultura» legmagasabb fokán álló nemzetek e tekintetben nem tesznek kivételt. 4 Li H

UNG CSANG e tanácsa, mint később bizonyúlt be, nem volt helyes. O kellőleg nem volt tájékozva Kanszu viszonyairól és népéről. A hol ő mongolokat vélt, ott azok egykor lehettek ugyan, de jelenleg többé nem tartózkodnak.