Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. LXXXIII faj, gémek, halászmadarak. Nem hagyhatom említés nélkül azon számtalan kis nyúlféle állatkát, ezer meg ezernyi a földbe ásott lyukaival, melynek működése a lovaglást sokszor veszélyessé, esetenként lehetetlenné teszi; mert a talaj engedve a ló lába alatt, térdig besülyed. Ezen alagcsövezéseket az ogotono végezi (alpine hare, Lagomis ladacensis), csinos, fürge, kiváncsi állat, nagyságra és formára a tengeri malaczhoz hasonlítván. Egy nevezetes gyíkfajtát is láttam (Phrynocephalus), mely vagy az ogotono-val él egy lyukban, vagy a tőle elhagyatott gödröcskéket keresi fel. Rendesen a lyukak előtt fekszenek, melyekbe nyílsebességgel tűnnek el. .Színre nézve zöldek, rövid, széles testüek. Nem tudtam, nem szánhatván rá elég időt, belölök fogni. Kevéssel besötétedés után erős záporeső bőrig áztatott, valamint katonakiséretemet is, mely a fan tzé-ktől való félelme miatt egész éjen át ordítozott, hogy ébren maradjon. Alig pitymallott, gyalog indúltam LÓCZY-val a Kukunor partjához. Ez az út két órát vett igénybe ; minthogy útközben kénytelenek voltunk több mocsarat kikerülni, ámbár egyenes irányban a távolság tanyámtól a tóig alig tett ki tíz lit. Borús időben értünk a tóhoz ; tükörtiszta, kék hullámait nyugati szél csapdosta fövenyes partjához. Hideg volt a levegő, hideg a tó vize. Partjától vagy io méterig sekély volt a víz, — azután egyszerre mélyülni kezdett; onnan a hegyek felé 150 méterig a legszebb, csillogó föveny terült el; azontúl növényzettel, leginkább havasi gyopárral (Edelweiss, G. Eeontopodium alpinum), benőtt homokbuczkák, míg végre 2 li távolságban 20 méter magasságú partok emelkedtek ki, melyeken látható vala a századok vagy ezredévek előtti magasabb vízállású tó hullámcsapásainak munkassága. Kétségtelenül odáig terjedt hajdanta a Kukunor; manap kevesebb levén vizének mennyisége, hátrább vonúlt. Bizonyságúl a kis Charanor-1 említem fel, a mely tavacska előbbi időben a Kukunor kiegészítő részét képezé. Elkülönülésének oka egyébiránt abban is kereshető, hogy a nyugati erős szélvészek és viharok a Kukunor keleti partjára nagy mennyiségű kavicsot hordanak össze. A Kukunor is, mint mindazon tavak, melyeknek lefolyásuk nincsen, azon arányban nő vagy apad, mint azt a beléje ömlő folyók, források, lecsapódások, elősegítik, vagy vizének elpárolgása föltételezi. — A természetben fordúltak és fordúlnak néha elő «katakliszmák», mint p. o. újabb időben a Krakatao sziget egy részének elpusztulása, de rendesen ugrások nem léteznek, lassan halad minden bizonyos törvények szerint, bizonyos czél felé. Nincsen kétség benne, hogy földtekénk kiszáradásnak megy elébe és hogy azon utas, ki a Kukunor-t ezer meg ezer év multán keresendi fel, annak csak miniature alakját, vagy poros medrét lelendi meg. A három legnevezetesebb folyó, mely a Kukunor-ba ömlik: a Buchain Gol (melynek Hue és GÄBET, később PREJEVALSKY ezredes érdekes leirását adák), a Csargin Gol vagy Balema és végre az Ara Gol vagyis Tao Than Ho. Ezeken kívül ömlik bele számos kisebb folyó, patak és hegyi csermely. Megkóstolván a tó vizét, az, legnagyobb meglepetésemre, ámbár sós, de nagyon Gróf SZÉCHENYI B.: Keletázsiai útja. I. köt. g