Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

78 magával és lovával, hogy arra alig lesz érkezése, hogy az orra alatti tüzet is fúhassa. A falkamester akkor kezével intvén, a falkavezető csendesen a fekhely felé lovagolt. Egy kopó sem mozdult el lova sarkától, mig a huntsman a sövényhez érvén „Yoi over there, loo in loo in" szavakkal biztatta ebeit, azokat a sövényen át a coverbe nem eresztette. A huntsman ezután egy kapun át a fekhelybe ügetvén , és csak a vadászok maradván innen, mind a falka, mind vezetője eltűntek a coverben , és csak Yoi wind hem there biztató szavai hallatszottak egy darabig át. — Loo on! loo on! hounds! kiáltja az első ostorász (Whip), látván hogy néhány kopó elmaradt. Egy azok közül azonban a coverböl kiugorván, mellettünk nyargalt elé s hátra. kényelmesbnek találván a járást kiviil mint benn. Elévágtat a második Whip magosra emelt ostorával a kivül lézengő kopó felé tartva. „Ravager! Ravager!" Elég volt e szó, mert mire a W Ii i p oda ért volna, R avager uram idején meglátván őt, már biztosítva is érzé magát a sövény túlsó oldalán. — Most hallatszik egy igen biztos kopónak vékony hangja s utána azonnal az öreg Hannibal torkából egy sz. P á 1 temploma nagy harangjára emlékeztető mély ordítás. „Have at him there! Hark, Hannibal

! hark!" kiált a h u n t s m a n. „Hoik together, hoik together! hoik"! hangzik egy a fekhely mellett elnyargaló Whip szájából. — Hark cry, hark cry, hoik! kiált a másik whip, ostorával cserdítve néhány hátramaradt kutyára,