Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

76 (lebben mondva a hires 13 u c k e y-vel történt. Ez a légszesz feltalálása előtt mint lámpahordó a színházak előtt hivatalnokoskodott. Egy estve világítván egy urnák : „kérem, ne felejtkezzék meg a szegény B u c k e y"-ről szavakkal kért egy csekély borravalót. „„És ki a ménkö az a Buckey?"" kérdi az ur, ki London nevezetes egyéniségeit nem ismervén, Buckey-nek alkalmasint hirét sem hallotta. „Mit? s ön nem ismerné a szegény Buckey-t?" „„Nem! lelkemre, hogy nem"" volt a válasz. „Ugy, felelt Buckey egy megvető tekintettel, ön sem lehet gentleman." Én is mondhatnám önnek; ha a kapitányt nem ismeri, nem is vadász ön! Az, a hires ßeecher kapitány, kinek neve s emléke ugy mint a V i v i a n é mig sportsman csak lesz Angliában élni fog. Vannak , kik Beechert a régi iskolábol valónak mondják, azonban ez aligha áll, ugyanis az ugrató-versenyeket, melyeken oly hírt s nevet vívott ki magának, minőt senki más, uj találmánynak kell elismernünk. De legyen bár miként: uj vagy régi iskola; annyi bizonyos, hogy nálunk ekkorig még senki sem tett rajta túl, és lovaglásban, ha észre és kézre van szükség, kevés lesz, ki vele csak meg is mérkőzhetnék. Legnevezetesb őnála az, hogy a lóból, mit csak ez bir, ki tudja szorítani, még pedig a nélkül, hogy a sokak által használt lókinzásra szorulna. Kevés ember lovagolt még oly sikerrel mint B e e c h e r, mi kizárólag eszének tulajdonítható , az élők között nem levén ollyan, ki lova tehetségeit s sebességét ugy tudná bírálni mint ö. Büntetni csak ugy tud mint bár ki; de csak akkor teszi midőn szükséges és czélra vezet, ugy, hogy el merném róla mondani, miszerint még soha sem vágta meg lovát addig , mig a leghiggadtabb Ítélet azt