Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436
NEGYEDIK FEJEZET
75 tével átment máig sem tudja feledni, s ez okból kevés embert is szokott házánál látni, nem akarván azokat, kik most barátságot akarnak vele újítani, elfogadni. Ezeket távol tartván magától, a veres öltönyt sem viseli, nehogy azt gondolják, mintha ismét azok körébe kívánna lépni, kik öt egykor eltaszították magoktól. Én dicsekedhetem barátságával s járatos vagyok házába, hol mindenből rá lehet ismerni a g e n 11 e m a n-re ; becsületét megadja mindenkinek , de oly távolságban is tud mindenkit tartani, minőben valaha öt tartották; egyedüli barátjai a két lelkész és a falka mestere (master of the hounds). A falkában létező minden egyes ebet ismer ép ugy, mint maga a huntsman. A vidék legyen bár egyenes vagy akadályokkal teljes, a barátszinii ruhát mindig az első sorban lehet látni. Rendkívüli ember, kinek mind a mellett hogy jámbor a külseje , büntetlenül senki sem mondhatna egyetlen sértő szócskát is. Ama három lovas, ki most jön, a közelebbi laktanyában szállásolt tisztek, és a mint a köszöntésből kivehetni , barátjai F e a r o n-nak. Azon magas ember, egy feketén, Oliver kapitány, mint vendég tartózkodik a katonai laktanyán. tökéletes gentleman és egy a legjobb lovasok közül. Remélem ismerni fogja ön azon kisded zömök urat azon a külsejével is hamisságot eláruló pej kanczán? — Valóban nincs hozzá szerencsém. viszonzá barátom. — Mit? kiálték föl : ön nem ismeri a kapitányt? Hát hol született ön, hogy nem ismeri öt ? Ön egy régi történetecskére emlékeztet, mely Buckhouse- vagy rövi-