Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

72 ki, csak ritkán jönek elé. — Ha valaki azt akarná, hogy ezen ur nyakát törje, nem kellene egyebet tenni, mint vele azt vétetni észre, hogy nézik, mert ekkor, csak azért hogy bámulják, a pokolnak is neki menne. Azon magas , uri külsejü férfi egy igen jó állapotban levő pej lovon nem más, mint egy pap, jó papi jövedelemmel és szerény független magán vagyonával, kitűnő vadász; jó és csendes lovas, s tökéletes gentleman; tart két vadászlovat, s hetenkint kétszer szokott vadászni. Lovai különösen jók; csendesen, de mindig az ebek mellett lovagol, és bár minő vidéken menjen a vadászat , helyét megtartja. Papi segédjét, mind a mellett hogy annak egész éven át csak egy hónapig ád munkát, bőkezűen fizeti; — templomban, társaságban, a vadászmezőn, szóval hol csak megjelen, igen kedvelt egyén. Ha a vadászat alatt vezetőre lenne önnek szüksége, csak tartsa rajta szemét, de ne felejtse azonban el, hogy minden feltűnő s valódi szerénysége mellett nincs oly akadály, melytől elfordítaná lova fejét. — S ki az, kérdi ekkor barátom, a ki a papot e pillanatban köszönti s kinek az, a köszöntést viszonzó, egy csókot hány? — Papi segéde, a fiatal N... Azon viszony, mely közte és főnöke közt létezik, mindkettejüknek becsületére válik. Robert, vagy amint legjobb barátai által neveztetik Bob, egy a legboldogabb emberek közül a honban. Lelkészi fizetése 1200 pg. frt, és szerény jószága 2000-et jövedelmez ; felesége egy csinos és kedves nő, családja pedig — szerencséjére nincsen. Tart két lovat, melyek kocsiban is járnak; mint főnöke, ugy ő is kétszer vadászik hetenkint;