Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

73 a legjobb társaság látogatja házát, és feleségével egyaránt igen kedves vendég a környék legelöbbkelö házaiban. Neje egy szerény köpenyben indulva ki, bár hová érkezzék , a háziasszony engedelmével ennek öltözöszobájába lépve s ott újból öltözvén, érkezése után 10 perczczel oly divatos ruhában, mint bár kié, jelenik meg a salonban. — Azonban visszatérve a vadászatra csak annyit mondhatok, hogy Bob sohasem ad 250 pg. frtnál többet lováért, pedig ezt a legjobb istálóból szokta venni; mint lovas igen jó kézzel bir, könnyű, csinosan ül, és bátor. Lovai alig dicsekhetnének többel mint egy egészséges lábbal; igaz ugyan, hogy eleintén — a közönséges szokásnak ellenére — nem látható, de ha egyszer ö is lova is neki melegedtek, lovaiban sok vér levén, elényomul. A futás vége felé közötte és a lelkész közt rendesen egy kis harcz szokott kerekedni, mert mindketten — hogy a wakeíieldi lelkész szavaival éljek — az ekklézsia élén akarván állani, nagy elszántsággal birkóznak az elsőség felett. Látja-e ön azon kisded, vállas embert, a kin több és bővebb ruha van, mint bármelyikünkön ? Az Frank Hollo way, haszonbérlő, lótenyésztő, vadász, akadályés üggetö-versenylovas, kocsis, galambvadász, és tulajdonosa egy le nem irható lompos szörii kopófalkának, szóval, oly egyén, ki mindenre szokott vadászni és a ki gyakran sereghajtó. — Ezen felül hires birkózó és lótanitó. Azon lovakat, melyekre e vidéken senki sem akar ülni, hozzá szokták küldeni. Nincsen árok, nincs kerítés vagy sövény e vidéken, melyen nem bukott volna át, testén pedig alig lesz egy hely , mely néhányszor nem lett volna kék. Most egy igen szép és jó szürkén ül, mely