Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

69 in a 11) egy harsogó vv h o o-vv Ii o o p után , ebeit egy H a IIoo tear him tear him, my b o y s-al (rajta, tépjétek szét, tépjétek szét, tiaim !) biztatván, a fogott vadat ezeknek odadobta. Egy hónap múlva tudatta velem barátom, kinél vadásztunk, miszerint kis ismerősünk lovait eladván, telivéreket vett, az ivadék-könyvet (S t u d b o o k) örökké forgatja s most a telivérek irányában annyira el van vakítva, mennyire eddig a csont és hús irányában volt; most mindig azt mondja: mi a csont? a leggyöngébb sem törik el, egy lat jó vér pedig felér ÍO mázsa csonttal is. Most a pipaszár csontú lovak kedvenczei, melyek azonban, minthogy ö igen könnyű, jól haladnak alatta. Az emberek átalános hibája az, miszerint egyik szélsőségből a másikba szoktak esni. Ha azt hallják , hogy jobb az erős ló, azt vélik mintha egy tehervonó nehéz állatból is lehetne vadászié; ha pedig egyszer kedvelni kezdik a vérlovakat, azt gondolják, hogy fűzfa-ágon is lehet lovagolni. Egyik szintoly hibás nézet, mint a másik. És most térjünk vissza kérdésére : eladó-e lovam ? Igenis! csakhogy nem értem, mire volna az önnek szükséges. Alább 1500-nál nem adom; ötéves mult, s a mult nyáron öt versenyt nyervén, már csaknem megszerzette azon összeget. Azonban nehogy a Galloway-kat túlbecsülje , szükséges hogy ön e p o n y-nak élettörténetét is ismerje. Én, csontjainak daczára is, ugy vélem, hogy csak olyan telivér, minő az öreg E c c 1 i p s e volt. Anyja egy Galloway kancza Dr Syntax és egy kis kancza után, fél-vér czím alatt futott; ez pedig, melyen ön ül egy Muley Moloch ivadék, ugy hogy nemessége tekinte-