Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

65 tart, pirongat érettük, s reájok ki van mondva, ha egyedül találtatnának, az ítélet. Én valódilag csak két okból szoktam agarászni. Első, hogy mulatságot szerezzek magamnak, midőn nincsen egyéb dolgom; második pedig az, hogy nyulat hozzak haza, ha szükségem van reá, mert agaraim, hacsak meglátják, bizonyosan el is fogják azt. Három agaram van (a leash); egyikét ajándékba kaptam, mert futás közben okoskodni szokott és ezért, mindamellett hogy gyorsasága s termete rendkívüliek, billikom-futásra alkalmatlan; a másodikat vettem, s ez pajtása ravaszságait mihamar eltanulta; a harmadikat pedig elkértem magamnak, mert ugyanazon hibáért fölakasztásra volt kárhoztatva. Agaraim sajátlag nyúlgyilkosok; de én sem tartván magamat agarásznak , eltűröm hibáikat annál is inkább, mert ritka nyúl bír hosszufarku ebeim elöl elszaladni. Másnap reggel, a mint már el volt határozva, agarászatra indultunk; egy ember üldözött kutyáimmal vezetéken; én egy öreg , meredt lábu lovon , mely valaha kedvencz vadászlovam volt; barátom pedig egy 14 maroknál kisebb Galloway kanczámon. — Mit tegyek, kérdé barátom, ha a nyúl szántáson talál menni? mert ezen pony alig lesz képes arra, hogy azon végig hordjon. — Sohase aggódjék ön! átviszi ez mindenen, mire csak akadhat e vidéken; épen azért ültetem önt arra , hogy lássa meg egyszer, mit bír meg egy apró ló. Ezen Galloway kancza, adom és veszem akadályversenyeken (give and take hurdle race), azaz a melyeknél a terű nagyság szerint szabatik (w e i g t for inches) meg , már néhány igen derék nagy lovon túltett s azért csak bátran, utánam; VAD. KÖNYVE. 5