Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HARMADIK FEJEZET

Föntebb közlött nézeteimet megküldvén barátomnak, tőle nem sokára egy levelet kaptam, melyben fölszóllít, bogy ha időm engedi keresném föl falusi lakában , s nézném meg vadászlovait, melyeket — ő is vadászni kívánván — vásárolt. Megérkezvén a felszóllitás következtében, barátom, még mielőtt istálójába mentünk volna , azon reményét nyilvánitá , miszerint lovai tetszésemet megnyerendik, mire is kedvező felelelet adván, utunkat az istáló felé vettük. Az ístálóba érkezvén, igen különös kiilsejii, nagyon válogatott öltözetű embert Iátok egy padról fölkelni, kinek — mint később megtudám — Forester volt neve, s ki barátomnál lovászmesteri hivatalt foglalt el, miglen két szolga a lovak dörzsölésével működött. Az istáló legnagyobb rendben ugyan, de oly meleg volt mint egy üvegház. —- Igen meleg — mondom a tisztogató cseléd felé fordulva — istálójuk.