Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HARMADIK FEJEZET

46 — Ugy van — válaszol ez nagy alázattal. Mondtam máitöbb izben Forester urnák. — Ne fecsegj, hanem folytasd munkádat! vág a lóvászmester közbe. — Forester! mondja barátom : H i e o v e r ur azt véli, hogy az istáló rendkívül meleg. — Senki sem képes a lovakat jó szőrben tartani, ha nem meleg az istáló, sem én, sem pedig más : volt a válasz. Barátom ezután , a nélkül hogy lovászmesterének engedelmét kikérte volna, lovait letakartatta; mi is az istáló főnökének annyira nem tetszett, hogy fejét csóválva kisétált onnan. A lovak megtekintése után egy más istálóba mentünk, melyben két hámosló állott. Egy lovász volt takarításokkal elfoglalva, ki ügyessége által azonnal feltünteté magát mint derék munkás, lovainak állapota az értelmes lovászt árulván el. Ezen istáló nem állott Forester ur felügyelete alatt, de minden oly rendben volt benne , miszerint meg nem állhattam hogy megelégedésem jelét ne adjam. Az ebédet jelentő harangszó félbeszakitá a lovak fölötti társalgásunkat. Ebéd után barátom a beszélgetést lovaira vezetvén: — Remélhetem-e, kérdé : hogy talált ön istálómban legalább egy lovat, inelylyel meg volna elégedve ? — Nagyon is válogatónak kellene lennem , ha nem találtam volna tetszésemre valót, mind a mellett, hogy az egészszel nem vagyok megelégedve ; — azonban e tekintetben hiába adok én is más is addig tanácsokat, mig ön lovászmesterét megtartja. — És mi okból bocsássam el szolgálatomból ?