Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

36 másként fa-jankónál nagyobb ügyességet alig lesz képes kifejteni. Megengedem, miszerint a futási s ugrási erő koráni gyakorlása azoknak korábbi enyésztét vonja maga után; meg azt is, miszerint sem a tánczosnál oly rendkiviili ügyességre, sem kópénál oly nagy sebességre, sem a lovaknál arra, hogy ugróversenyekben oly akadályokon röpüljenek át, minőkről egy század előtt még csak álmodni sem mertek volna, nincs szükségünk; de ma már a kor igényei, a divat azt kívánják, hogy a kopók ugy szaladjanak mint az agár, és lovaink steeple-chase alkalmával a legnagyobb sebességet s ugrási tehetséget fejtsenek ki : nem tehetünk egyebet, mint iparkodni feltalálnunk valamit, mi által ezen közkívánatnak megfelelhessünk, s azt, miről tudjuk, hogy általa az állati erő a legmagasb pontra emeltetik, ajánlanunk, habár ez által szenvedni is találna az erő tartóssága. Vájjon helyesek-e vagy sem a kor kivánatai ? azt bírálják meg mások; én csupán tényekről szóllok, s az adott körülmények közt a követeléseknek megfelelő eszközökről. Felállítván már azon nézetet, miszerint arra, hogy a vadász lovat azon állapotban tartsuk, mely a vadászat alatti munka megtételére szükséges, legczélszerübb a lónak folytonos nehéz és egyenlő munkában tartása: akadhat, ki azt kérdezendi: vájjon nem volna-e czélszerü a vadászlónál a futólóvali bánásmódot is követni ? Igenis vannak körülmények, van idő, midőn annak a futólóval csaknem ugyanazon munkát kell tennie, még pedig nevezetesen a következendő okoknál fogva : A múlt századbeli vadászok átalában azt hitték, miszerint lehetetlen , hogy a lovak , kopók és mondhatnám a róka is a vadászidö kezdetén tökéletes conditioban legyenek . tapaszta-