Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436
MÁSODIK FEJEZET
32 munka, ugrások s bukásokkal előidézett régi bajaikat s fájdalmaikat elevenítjük fel. Mozgás ad az öreg lónak életet , ez tartja fen benne az éltető erőt s e nélkül megmeredvén öreg csontjai, minden nagyobb munka fájdalmat okoz annak, úgy, hogy ha öreg lovat használni akarunk, csak munka által tarthatjuk azt meg munkaképesnek. Ha fiatal ló fárasztó vadászat után megmerevül is, abban annyi éltető erő van, hogy kis pihenés mellett ez visszaadja a csontok rugékonyságát; ellenkezőleg áll a dolog öreg lovaknál, mert ha folytonos rendes mozgás által nem ébresztjük föl ezekben a hanyatló életerőt, lábaik megdagadnak s megmerevülnek, magok pedig elvesztik a munka által előidézendő fájdalmak következtében minden kedvöket. Amint tagadhatlan az, miszerint az idősb lovak a fiataloknál több munkát állhatnak ki; úgy az is áll, hogy mind az idősbek mind az öregek sok heverés által elvesztik munkára szükségelt képességüket. Régibb időkben szokás volt a bunte r-t, ha lábai megvoltak már erőltetve, a munkából kivenni s annak legelön egy évi pihenést engedni. Mind a tulajdonos mind lovásza meg voltak győződve, hogy az öreg Top thorn, ha vissza jő oly ép lesz, mint egy négyéves csikó. Azon időkben e nézet helyes is volt, és a vadászat nem levén oly sebes mint most, az öreg ló kétségkívül lassankint belejött a sebesebb ménésbe, és képes lön több évi szolgálatra s használatra; de ha ezt most akarná valaki tenni, kötve hiszem, hogy húsz ló közül csak egyet is volna képes a sebességnek azon fokára, melylyel birt volt, visszavinni. Vegyük például a hires gyaloglót, az öreg Mountj o y-t, kényszeritsük öt ma arra, hogy egy évig ülő