Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

33 életet folytasson : s meg vagyok győződve, hogy azután gyakorolja magát bármiképen s bár mennyit, az lehet hogy úgy, mint sok más is, fog járni — talán jobban is, de a régi Mountjoy, tizet mernék egy ellen tenni, soha sem fog többé belőle válni, mert csak azért képes még járni, mivel folytonosan gyakorolja magát, mivel folyvást jár. Ez áll az öreg h u n t e r-ekröl is. A fiatal lovaknak rendkiviili megerőltetés után hosszasb pihenési időre van szükségük, mint az idősbeknek. Ezek nem dolgozván még eleget arra, hogy elmondhassuk felőlük, miszerint szokás által csontjaik, izmaik, alkotásuk megedződtek, a nagy munka által nagyon is elfáradnak, mi ellen a pihenés legjobb szer. Az öregek ellenben a fárasztó munkát már megszokván, az náluk nem szül fáradságot, hanem csak meredtséget, minek egyedüli gyógyszere a czélszerü mozgás. Sok s t e e p 1 e-c h a s e ló van nálunk , mely mind a mellett hogy 10- és 15-éves, jól megy. Kisértsük meg ezeket a munkából egy évig kivenni, s tudom , miszerint alig lesz 10 közül egy, mely újból oly jó külsővel jelenne meg a pályán, mint a minőben látjuk most, pedig jelenleg is mennyi a nyomorék, a koldus köztük. Egyike az átalánosan elfogadott nézeteknek, miszerint a fiatalságban tett rendkívüli működéseknek következményeit a később korban érezzük meg. Ezt nem lehet s nem is akarom tagadni, azonban véleményem szerint kérdezni szabad : mikor jelentkeznek ezen megerőltetések, következményei? mire is nézetem szerint csak azt felelhetjük, hogy az a körülményekés egyéniségtől függ. Minden ember csontjai 20-éves korában bizonyos rugékonysággal bírnak, melynek megmaradhatása többnyire attól VAD KÖNYVE. 3