Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

81 rugékonyság tekintetében azon ló között, mely hetenkint egyszer vadász, de azután szabad napjaiban erőt adó munkát kap, és a között, mely kétszer vadászván hetenkint, csak oly munkát végez, mely fárasztja s erütleníti, az előbbit pedig nélkülözni kénytelen. A régi divatú vadászok azt szokták ugyan mondani : vadászszon a ló kétszer hetenkint s pihenjen a többi napokon; azonban ezek mindig azt hiszik, hogy a falkák még most is oly lassúk, mint akkor voltak, midőn a ló lassan menvén a kopók után, nem igen fáradt el, s a kétszeri vadászat nem levén erőltető, elégséges volt arra , hogy a hunter sebessége- s lélekzetének szabadsága megőriztessék. Azon ildomító, ki a futólovat hetenkint kétszer nyolcz óra folytán lépésben, ügetve és lassan vágtatva gyakorolná , a többi napokban pedig hevertetné , nem igen érne czélt, s ép oly kevéssé fog boldogulni azon vadász , ki lovát egy nap igen meghajtja , s azután három napig az istálóból sem hozza ki. Sokan , külszín által eltántorítva, hiszik, hogy a két három napi istálóban állás a lónak erőt, energiát ad. Tagadhatlan, hogy a mely ló két három napig állott, midőn kijő ugrál, játszik , mindenhez rúg s élénkségnek adja jeleit; de ez nem energiának , hanem csak annak jele, hogy a szegény állat. mivel az istálónak meleg s fojtott levegőjéből menekülve, szabad vidámító levegőre jut, örömében azt sem tudja mit míveljen. Némelyek azt vélik , hogy az öregebb h u n t e r-nek több pihenést kell engedni mint a fiatalnak. Ez lehet hogy jószívűségből ered , de bizonyos , hogy hibás nézetnek szüleménye. Az öreg lovaknak ártalmas a sok állás; kedvezhetünk azoknak azzal, hogy ritkábban vadászunk rajtok, de állás által nemcsak nem könnvitiink rajtok, sőt ellenkezőleg, a sok