Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

27 ségtelen zavarás. Ettől eltérhet a gazdag, kinek sok lova van; de más, — mindamellett hogy bizonyos időkben , ha t. i. a lovak kevesebb munkát tettek, egy rövid nyargalás azoknak megcsendesitésére ajánlható — hagyja azt el. Ez okból lovag s p o r t s m a n-hez illő elv gyanánt fogadható el a következő tétel: a kopók mellett légy! de sohasem ugy, hogy a lovasokat zavarva fitogtasd magad! Most már szólljunk a conditioról vagyis a ló állapotáról. Vannak , kik nem sokat törődnek azzal : lovaik tökéletesen készek-e a munkára , mely azoktól követeltelik ? vagy pegig a szükségeltnél valamivel magasi) conditioban léteznek. Nem tagadhatni, miszerint ezek jól haladnak, csakhogy az ilyen , a kívántnál sokkal több munkát nyert állat nem megy ugy, amint egy gentleman lovának menni kellene, hanem a lovasnak kell azzal a munkát — ugy szóllván megtétetni. Én részemről az erőszakolt munkát átalában — akár ember akár ló kényszeríttessék rá — nem szeretem, s oly szolgálaton, melyről látom, hogy megtétetik ugyan, de kedvetlenül — nem találok örömet. Egy beteg barátom számára orvost hozandó rá ülnék azon lóra is , mely nem megy szívesen , és hiszem, ki tudnék belőle venni mindent, mit csak hideg vas és egy jó ostor lóból kiszorítani képesek; de ugyanazon lovat, lenne bár széles e világon a legjobb, sohasem lovagolnám vadászaton magamat mulatandó. Azonban még kevésbé szeretem az oly lovat, mely nem természeti hajlamánál fogva , hanem a túlzott munka miatt lön kedvetlenné; azt tudva pedig, miszerint a szegény ló egyébként szívesen ment, kinzó lenne rám nézve, oly munkára kényszeríteni azt, melyet, mert rá nézve gyötrelem, nem tesz örömest. Bár mi czélra használjunk egy állatot, ha azt akarjuk hogy annak működése mulatságunkra szolgáljon,