Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

26 • szintoly jól akarnak vadászni mint gazdagabb s módosabb társaik; arról fogok szólni*, kinek kevesebb lova van, s a kinek azért a munkát lovai erejéhez kell mérnie. Az ilyen is teheti ugyan, hogy olykor két lova is legyen a mezőn : de gyakrabban lesz kénytelen egy jó hajtás után haza lovagolni, s a második rókáról lemondani, mivel két egymásután következő hajtással igen megerőltetné lovát. Czélszerü eljárás képessé tett arra, hogy rövid időn át, hetenkint kevesebb lóval is hatszor vadászhattam , de erre , mint említem , az kívántatik , hogy lovainkat ne erőltessük meg nagyon és ne követeljünk azoktól túlságost. Nem értem ezalatt azt, hogy futás közben jó helyet ne foglaljak el, s azt megtartani ne igyekezzem , mert az egyenes elöhaladással lovainkat legkevésbé sem szoktuk fárasztani, hanem azt, hogy szakértőleg lovagolva, ott hol idő s hely engedik, vegyünk ki a lóból mindent, a hol pedig helyünket képesek vagyunk zavarás nélkül is megtartani, kíméljük a lovat, szóval haladása sebességét a föld minőségéhez kell alkalmaznunk; a gyorsaságot, mihelyt érezzük hogy a ló erejét kimeríthetné azonnal csökkenteni kell; ha válogatni lehet, a sövényeken csak oly helyeken ugrassunk, hol a ló azt legkisebb erőltetéssel teheti; minden cliec k-nél a ló fejét szél után fordítani és végre mindig kéznél kell lenni ugy, hogy mihelyt a kopók megindultak, minden idő- s térvesztés nélkül mellettük teremhessünk. Az sem árt, midőn látván hogy egy check öt perczig is eltarthat, leszállván, a lovat megpihentetjük s könnyitünk rajta; de ez úgy történjék, hogy ha a szükség kívánja rögtön rá pattanhassunk. Röviden fejezve ki magamat : a vadászatra nézve bizonyos elvül tűzhetjük ki, hogy egy felöl egy percznyi időt se szabad veszteni, s hogy más felöl a lónak semmi sem árt annyira, mint a szuk-