Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

25 Kinek jutna már ma eszébe? lóháton utazni; most, midőn egy könnyű utazókocsiban vagy vaspályán sokkal gyorsabban s kényelmesebben haladunk ? Egy századdal előbb sokan édesörömest íikettek egy jó hack-ért 1000 pg. frtot, holott csak 500-at is ritka ember adott egy h u n t e r-ért. Jelenleg másként áll a világban a dolog! mondhatnók — merőben megfordítva. Arra, hogy egy ló jó hunter legyen, megkívántatik : hogy tökéletes jó ló is legyen , mert különben most, midőn a kopók csaknem oly sebesek mint az agarak, nem birja meg a munkát. Vannak lovak, melyeket drágán szoktak fizetni, melyek mindamellett az első futás után már egy hajítófát sem érnek, de az ilyeneket nem is nevezhetjük jó h u n t e r-eknek , azonban ezeket se szabad egészen megvetnünk. Megvallom, ha igen gazdag volnék, szivesebben lovagolnék ily lovakon , mint valódi jó h u n t e r-eken. Az ily ló harmincz perczig rendkívül megy; igaz, hogy akkor vége is erejének, azonban a kinek körülményei megengedik , annak kéznél szokott lenni egy második lova is, melyen aztán lovaglását folytathassa. Az ily ló minden intés nélkül, magától megy; midőn az oly lovat, minőt szegény ember — ki két lovon huzamosan akar vadászni — szokott tartani, értem a gyözös lovat, minőnek kell a valóban jó hunter-nek lennie, folytonosan kell hajtani. Oly lovakat sohasem szerettein lovagolni, melyek nem voltak a feladott munkának megfelelő állapotban; arra pedig, hogy a lovak mindig ily állapotban legyenek, két mód van. Azoknak, kik, 14—15 vadászlovat tartanak, igen könnyű minden héten hatszor vadászni, mert istálójok megengedi hogy mindenik vadászatra két-két lovat vigyenek, de nem is ezekről czélom szólani, hanem azokról, kik szükebh mód mellett