Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

34 bikát lesoványodva és betegen, — nagy volt a hó, — a golyó helye látszott, nagyon valószínű, hogy később a legyek álcáikat rakták bele, a nagy hideget és a rettenetes havat nem birta ki, — agyonlőtték. Ma is a gödöllői királyi kastély jobb lépcső feljárójában, táblán lóg a kapitális 14-es bika agancsa. • * * Egyik emlékezetes utánkeresést azért írom le, hogy lássák a véreb vezetők, milyen nagy szükség van arra, hogy ebünket az egészséges hideg csapán tanítsuk. A boldog időkben sokszor kisértem felejthetetlen jó Öreg Királyomat vérebbel a szentkirályi erdőben cserkészetre. Egyik alkalommal történt, hogy Legmagasabb Uram akkori Krause erdőmesterrel cserkészett. A bikák mindenfelé jól bőgtek, mindig bizonyos távolságra elmaradtam, sokáig cserkésznek, láttak több elég jó bikát, — de ma az erős dám lapátú bikára cserkésznek. Hallják messziről az ismert hangját, — kinn a „Klini" tisztáson tombol és bőg, — ott van háremjével és vagy 10 udvarlójával — Beihirschel, — sokáig állt ott Felséges Uram a terebélyes tölgyfa alatt, de lövésre még messze volt a nagy Ür, — várt, míg a tisztás közepéről bevált a vad az erdőbe, jó hosszú félórába tartott, míg a vad a szokott váltóján beváltani kezdett. Én egy nagy tölgy mellett feküdtem, Luna horkolt és aludt. Távcsövem a kezemben, figyelem a cserkésző vadász minden mozdulatát, lassan vált a vad, — dübörög a föld és hajtja az alkalmatlankodó Beihirscheket, most látom, emeli a fegyverét Felséges Uram, a pasa zavarja a vendéglátó bikákat, távcsövemben van a bika, hogy lássam a lövés jelét. Viszhangot ad a szomszéd erdő a lövéstől, a bika nagyot rug, — a túlsó felén a homokban látom porzik a golyó. Látom, hogy keresik a vért, boldogult erdőmester uram szólt, hogy jöjjek a vérebbel oda, de ő úgy hiszi, hogy Felséges Urunk átlőtte, vagyis fölötte lőtt, látta a golyó porzását. — Jelentem a Felséges Uramnak, hogy a bika magasan „weidwund" van lőve, a golyó átütötte a vadat, azért porzott a golyó. Felséges Uram azt mondja : „nagyon jó rajta voltam, amikor ujjam a ravaszt érintette" I Igen, Felséges Uram, a bika mindig mozgott, csak így le-