Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

35 hetett, hogy a golyó célt tévesztett. Krause erdőmester uram hegyes szemeit reám szegezi, — jelenteni akarva azt, hogy talán nincs igazam, ahogy Felséges Királyomnak jelentettem. Délelőtt 11 óra van, Felséges Uram sietett haza, mert sok vendége volt. Köszöntöm Legmagasabb Uramat. Krause erdőmester úr kocsihoz kiséri Felséges Uramat és vissza jön. Most Luna, mutasd, mit tudsz! Láttam a nagy bika kiugrását (Ausrisz), láttam, hogy hol váltott be a háremmel az erdőbe. Leülök és várom Krauset. Kegyetlenül tűz a vasárnapi nap, fél tizenkettőkor érkezik vissza Krause a jó öreg jáger s kérdezi, no Storcz, gondolja, hogy igaza van, s úgy van, ahogy 0 Felségének jelentette ? Erdőmester Úr úgy van ! Na, akkor keresse én nagyon fáradt vagyok s a kocsijával haza megyek, akár találja a bikát, akár nem, jöjjön be hozzám I Megsimogatom a kutyámat, csapára teszem, — köröz, a hosszú vezetéket huzza, csapán van, látom, érzem a vezetéken, itt váltott be, — jól vezet, — lassan, — lassan megy, Luna magasan kezd szelet fogni, mozdul a farka, „mutass" I Áll és reám néz vitorlázik a farka, — előre megy. Látom kutyámról, hogy a közelben kell a bikának lenni s valóban alig törtetünk át egy kis vesszős fagyalos sűrűségen, a bikát a cserkész út közepén látom kimúlva, — nézem, hogy nem-e káprázik a szemem a gyors iramtól? Luna orra a levegőben, — haladunk — mégis a bika 1 Lerepül izzadt fejemről a kalapom, megcsókolom a kutyámat és elmondom a jáger miatyánkot. „Erdő az én templomom, vihartört fa az oltárom, ott imádkozom," örömömben. Luna elcsaholja a dermedt bikának kijáró végtisztességet, én kiveszem a grandlikat, megolvasom az ágakat, páratlan águ, erős, nagyon erős 20-as. Kizsigerelem a bikát, Luna kapja az áldomást, ölembe kapom, megsimogatom és futó lépésben be a jó erdőmester Uramhoz, hogy jelentsem, Örömmel fogadott, nagyon megörült és kettecskén erre az örömre ittunk egy-egy fiaskó sört és elmondottam, hogy a bika magasan van lőve, a vesék átlőve, kimúlva találtam 400 lépésnyire onnan, ahol meglövetett. Ha kutyám nem lett volna tanítva a hideg csapán a vérnélküli csapa követésére, megrothadva találták volna csak meg ezt a nagy bikát,