Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

30 alkalmam arra következtetni, Hogy ez volt a sebzett vad. Valahogyan átvánszorogtunk a sáron és a vizén, kutyám folytonosan a csapán maradt, melyen beértünk a szálerdőbe. Alig hogy ott vagyunk, máris látom, hogy az erős bika lehorgasztott fejjel tőlem, mintegy 250 lépésnyire ott áll a vadásznyiladék kellős közepén. Kutyámat hamar egy ághoz lekötöm s gyorsan odadobtam neki a zsebkendőmet, én pedig jó széllel a nyiladék szélén kezdem a bikát becserkészni. Alig megyek vagy 50 lépést, a vad megmozdul s látom, hogy az első lábára sántít. Letérdelek, benyomom a rögtönzőt s mivel lövésre rosszul állt, füttyentek egyet. Amint visszafigyelt, félkört kaptam és e pillanatbán dur . . . Kirúgott hátsó lábaival, tehát hasba lőttem. Vissza mentem a kutyámhoz, mely ezalatt nyugodtan viselte magát, rávezetem a csapára, melybe jól befekszik és direkt a bika felé tart. Mihelyt a lőhelyre érek, szabadon engedem és Luna 5 perc múlva állóra csaholja a bikát. Jó széllel odacserkészem és látom, hogy a bika sebágyban ül, fától fához húzódva. Megadom neki alig 20 lépésnyire fél 5 órakor a kegyelemlövést. * * Az esteli cserkészetem egy vadász vendég szarvastehénre lőtt, amely külön állt a csapattól, lövésre előre bukott, meszsze volt s a tehén a csapatba vegyült. A vendég vért nem talált. A lőhelyet megjegyezte és megtördelte. Másnap reggel kimentem a vérebemmel, mikor a tördeléshez értem, kutyámnak hosszabb vezetéket adok és biztatom: „keres, keres, hahó, hahó." Nem vettem észre kutyám mozdulatán, hogy vért jelzett volna. Nehéz is volt a keresése, mert ahol a vad állt, mikor a lövést kapta, egészséges vad legelt, mert rozs vetés volt. Hosszabb ideig köröket csinált ebem, engedem az egész vezetéket, egyszerre csak azt veszem észre, hogy kutyám zakatol, belefekszik a vezetékbe és vezet. Ismerem ebem mozdulatát, engedem, Luna jobbra kitart egy akácos szál erdőbe. Amint vagy 200 lépésre a szál erdőbe vezet, zakatol és mutat. Rövidre veszem a vezetéket. „Mutass, Luna!" széles orra zakatol a csapán, találok egy ujnyi tört lábszárcsontot, tehát azért volt az előre bukás jelzése a lövés után. Látom a csapákon, hogy a sebzett vad a csapatban van.